Elfeledett aranybányát találtak Borsodban, a mélyén fantasztikus dolgokra bukkantak

A magyar történelem és földrajz egyik kissé elfeledett zugába vezetünk el kedves Olvasó, és bár lehet, hogy jártál már a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében fekvő Telkibányán, de a cikkünk elolvasását követően lehet, hogy újra el akarsz jutni majd oda. Telkibánya legendás arany- és érkitermelő bányáival már az Árpádházi-királyok országának is kiemelt pontja volt.

Bányatelepként már a 13. században is hivatkoztak rá máig fennmaradt iratokban. Sőt, már az Árpádháziak bukását követően egészen magas rangot kapott. Ugyanis 1341-ben Nagy Lajos királyunk bányavárosi szinte emelte Telkibányát. A helyi kitermelésnek még a történelem viharai sem tudtak ártani, függetlenül attól, hogy éppen a törökök vagy az osztrákok élősködtek a terület magyarságán. Aranyat és ezüstöt még a 1800-as évek hajnalán is bányásztak itt.

Az ekkorra már kifulladóban lévő bánya a feljegyzések szerint a királyi Magyarország aranytermelésének egyharmadát tette ki.

Mára már természetesen feledésbe merült az aranyásás és/vagy kitermelés Telkibányán, ám a kővadászok, ásványokat gyűjtő lelkes amatőrök Mekkája lett. Persze a turizmus is erős Borsod ezen részén, és igazi kalandokban lehet részünk egy-egy szervezett túra alkalmával. Szakértő segítségével a falu melletti, századokkal ezelőttről eredeztetett bányajáratba lehet lejutni.

(Tor)Túra

Egyes források szerint Magyarországon jelenleg nincs is máshol lehetőség ilyen, korhű és szemléletes tárlatvezetésre egy már évszázadokkal korábban kifosztott bánya tekintetében. Szinte életszerűen tapasztalhatjuk meg egy túra alkalmával, hogy milyen mostoha és lehangoló körülmények közepette próbálták meg kitermelni azt, ami végül mindig a királyé lett.

Az Aranybánya Üdülőpark weboldalán egy különleges, helyi anekdotával is színesítik Telkibánya történelmét, miszerint:

„Az aranybányászati múlt nem csupán értékes történelmi örökség, hanem egy érdekes legenda is kapcsolódik hozzá, amit Tompa Mihály verse írt le gyönyörűen. A legenda arról szól, hogy egy réges-régi napon, amikor a bányászok szombat lévén épp maguknak kereshették az ércet, a bejárathoz támasztott pálca veszélyesen meghajlott. Ez azt jelentette, hogy süllyed a bánya, mielőbb ki kell jönni. Ám a bányatiszt hiába figyelmeztette a bányászokat a veszélyre, azok nem hittek neki, nem jöttek ki. A monda szerint a tiszt a faluba visszatérve arra kérte az asszonyokat, hogy csapjanak egy mulatságot, úgy várják a férjeiket. Így is történt, aztán amikor az asszonyok már vígan mulattak megjegyezte fennhangon, hogy még nem látott ennyi özvegyet vigadni.

Az Veres patak vizét a monda szerint a bányászok vére festette pirosra.”

Így kell kincset keresni Telkibányán: