Az oroszok csapdába csalják a világot Alaszkában? Visszakövetelik egykori földjüket, amivel borzasztó dolgot tettek

Meglepően későn, csak a 19. században kezdődött meg Alaszka gyarmatosítása, mégpedig a cári orosz birodalom által. Ekkortájt az Egyesült Államoknak sokkal nagyobb gondja volt a belső feszültségekkel, semmint, hogy még a hideg és kies észak felé terjeszkedjen. Az oroszok eközben pedig Kamcsatka felől igyekeztek rájönni arra, hogy miként lehetne száraz lábbal átérni az amerikai földrészre, ahogy tehették azt az ősemberek többezer vagy millió évekkel korábban.

Azonban az olyan kalandoroknak köszönhetően, mint Vitus Bering és más bátor utazók, végül szépen lassan feltérképezésre került évtizedek alatt Alaszka partvidéke. Amelynek őslakos, aleut neve is Alyeska, vagyis „Nagy Föld” vagy „Nagy Ország”. A dán felfedező rájött, hogy nincs áthidaló földnyelv Ázsia és Amerika között, csupán csak a róla elnevezett Bering szoros. Amely hol befagy, hol nem, ezáltal biztosítva egy bizonytalan és veszélyes átjárót.

A cár és az orosz kormány meglehetősen sótlanul és fantáziátlanul állt hozzá Alaszkához. Az Orosz-Amerikai Társaságon, majd később egy kormányzó útján próbálták rajta tartani a kezüket a 19. század végéig a területen valamilyen formában. Azonban csak néhány ezer orosz telepes látott fantáziát Alaszkában, és a csere-, valamint szőrmekereskedelemből nagyon kevés bevétel csorgott le az állam kasszájába.

Ezért is jött kapóra az oroszoknak az ötlet már az 1800-as évek közepén, hogy el kellene adniuk Alaszkát. Elsőre a Kanadát birtokló briteknek, mint közvetlen szomszédnak ajánlották fel a lehetőséget. Őket azonban hidegen hagyta a puhatolózás, nem úgy az Egyesült Államokat. Akik végül 1867-68-ban mindenben megegyeztek egymással, és csak angol nyelven adásvételi szerződést kötöttek egymással a felek. Az USA hektáronként 5 centért vette meg Alaszkát, ami így végül 7 millió 200 ezer dollárt jelentett. Az amerikaiak persze ekkor már tudták, hogy nem zsákbamacskát vettek, miközben az oroszok borzasztó hibát vétettek. Alaszka végül csak 1959-re lett az USA 49. tagállama. 

Most pedig talán minden korábbinál fontosabb politikai jelentősége lehet Alaszkának. Ugyanis itt kerül sor Donald Trump amerikai, és Vlagyimir Putyin orosz elnök csúcstalálkozójára, hogy esetlegesen nyélbe üssék az ukrajnai háború béketárgyalását. Az USA első embere szentül hisz benne, hogy meg tudja győzni kedves ismerősét a konfliktus lezárásáról, és hogy elő tudnak állni olyan ajánlattal, amit a meg sem hívott Zelenszkijék is el tudnak fogadni. 

Remélhetőleg a találkozó Alaszka, Girdwood nevű üdülővárosában nem fog átcsapni valamilyen sablonos akciófilmbe, és nem forral egyik fél sem csúnya gondolatokat a másik féllel szemben.

Bár valójában ez sem lenne meglepő, lévén mind a két oldal kifejezte már idén területi igényeit a messzi és fagyos északon. Amerikai részről hallani olyan hangokat, hogy további szigeteket kellene venniük a környéken az oroszoktól, amikről könnyebben tudnánk ellenőrizni a kínai tengeralattjáró mozgásokat. Persze az oroszoknak sem kellett több, fontosabb vezető politikusok háborodtak fel az ötleten, mondván ez lehetséges volt a 19. században, ám ma már államellenes bűncselekmény lenne a részükről. Orosz földek eladását külföldiek számára maga az alkotmány tiltja meg. 

Területi revízió álomképe

Sőt, az oroszok már évtizedek óta bírálják a réges-régi rendszer hibáját, ami még csak le sincs papírozva számukra. Egyes elméletek szerint Alaszka eladása inkább csak kölcsönadás volt, amely 99 év után, tehát már évtizedekkel ezelőtt lejárt. Ugye, hasonlóan vad feltételezés és hoax ütötte fel a fejét az egykori, Trianonban elcsatolt magyar országrészeket illetően is. Ezek természetesen nem valós iránymutatások, hanem államszerződésekben rögzített, végleges álláspontok. 

Magyarország nem akar beleszólni a nagyok játékába, Orbán Viktor üzenete Brüsszelnek: