A legrosszabb hír jött Parajdról, a miniszter tett rendkívüli bejelentést, olyat közölt, amit nem szeretnénk hallani?

A természeti katasztrófáknál kevés félelmetesebb dolog létezik, különösen, ha az ember is vastagon benne van a bajban. Gondoljunk csak a földcsuszamlásokra, gátak átszakadására vagy a hirtelen beomló bányákra - ezek a történések bárhol megtörténhetnek és csak a megfelelő idő kérdése, mikor csapnak le.

Gyakran tapasztaljuk, hogy a hatóságok csak a káosz után kapkodnak, addig pedig legfeljebb imádkozhatunk, hogy a természet legyen hozzánk kegyes. De mi történik akkor, amikor már előre figyelmeztetnek, mégsem történik semmi? Az ember csak vakarhatja a fejét és elgondolkodik: vajon tényleg ennyire felkészületlenek vagyunk?

Most a román gazdasági miniszter egy olyan mondatot ejtett el, amely hidegzuhanyként érte a közvéleményt. A tragédiák súlya alatt görnyedő Székelyföld egyik legismertebb településéről, Parajdról van szó, ahol a híres sóbánya évtizedek óta turisztikai és gazdasági központ. Az utóbbi hónapokban azonban a híres bánya nem a gyógyhatásai miatt, hanem az életveszély okán került a címlapokra. És most jött a fekete leves: nem az a kérdés, hogy megtörténik‑e a katasztrófa, hanem az, hogy mikor.

Miből lett a baj?

A miniszter közleménye szerint a sóbánya födéme a környező hegyoldalakról beszivárgó víz miatt folyamatosan vékonyodik; elég egy heves esőzés és az egész szerkezet összeomolhat. Mint egy túlcsordult pohár, ahol egyetlen csepp is elég a katasztrófához: ha még több víz jut be a rendszerbe, akkor hatalmas mennyiségű sós víz szabadul fel. A miniszter úgy fogalmazott, hogy

"már nem lehet megmenteni a bányát, a kérdés nem az, hogy beomlik‑e, hanem hogy mikor és milyen körülmények között."

Ez azért is sokkoló, mert korábban az illetékesek arról beszéltek, sikerült csökkenteni az azonnali beomlás veszélyét és a Korond‑patak elterelése jó úton halad. Ehhez képest most mintha senki nem foglalkozott volna a figyelmeztetésekkel – a miniszter nyíltan a Salrom állami sóvállalatot tette felelőssé, mert szerinte a vállalat időben értesülhetett volna a veszélyről.

Ide vezet a felelőtlenség

A szakértők már hónapokkal ezelőtt figyelmeztettek arra, hogy a bánya mennyezete be fog omlani és a helyén mesterséges tó alakulhat ki. Daniel Diaconu geológus szerint a víz és a só oldódása miatt ez elkerülhetetlen – több millió köbméter víz gyűlt fel a mélyben, amit nem lehet egyszerűen kiszivattyúzni. Radu Miruță gazdasági miniszter pedig most megerősítette: hosszú távon biztosan be fog omlani a létesítmény és egy tó lesz a helyén. Ez nemcsak természeti, hanem ökológiai katasztrófa is lenne, hiszen a hirtelen kiszabaduló sós víz tönkretenné a környező patakokat és folyókat. Már most is sótalanító berendezéseket kell telepíteni a Kis‑Küküllő mentén, hogy 40 ezer ember ismét iható vízhez jusson, miután a sós hullámok folyamatosan szennyezik a folyót.

A helyiek jogosan háborodtak fel, hiszen a sóbánya nemcsak munkahelyeket adott, hanem évente több százezer turistát vonzott. Ha a bánya végleg összeomlik,és valóban tó lesz a helyén, Parajd gazdasága romokban heverhet. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a rehabilitáció akár 45 millió euróba kerülhet, miközben a válságért felelős személyeket még mindig nem vonták felelősségre. Te is úgy érzed, hogy valaki nagyon elrontotta a házi feladatot?

Tó a sóbánya helyén?

Felvetődik a kérdés: tényleg olyan rossz‑e a helyzet, hogy már a szakemberek is lemondtak a bánya megmentéséről? A miniszter szerint igen; a Korond‑patak elterelésére használt csövek betonozását ugyan befejezik, de ez már csak tüneti kezelés. A Miskolci Egyetem szakértői úgy fogalmaztak, a parajdi bánya lehetne az első, amelyet sikerül megmenteni, de csodaszámba menne, ha ez megvalósulna – a történelem azt mutatja, hogy az ilyen üregek előbb‑utóbb beomlanak. Ha viszont valóban tó keletkezik, abból akár új turisztikai attrakció is lehetne – gondoljunk csak a szovátai Medve‑tóra. Ez persze sovány vigasz azoknak, akik most a megélhetésük elvesztése miatt rettegnek.

Végül fontos megjegyezni: a természet erejével nem lehet packázni. Az elmúlt hetekben is láttuk, hogy a lezárások, tiltakozások és politikai nyilatkozatok ellenére a víz utat talál magának. A helyiek már most is egy időzített bombán ülnek, a hatóságok pedig versenyt futnak az idővel. Bátorító hangon csak annyit mondhatunk: reméljük, hogy a döntéshozók most tényleg cselekedni fognak és nem engedik, hogy Parajd neve örökre egy szerencsétlen tragédiával fonódjon össze.