Hiába érkezik az eső, nem tudja helyrehozni a történelmi aszály pusztítását, már 800 milliárd forintos a magyar gazdák kára

Rekordalacsony vízállásról szóló vészjósló jelentések és szilánkosra töredezett, élettelen termőföldek – ezek a rémisztő képek és hírek kísérték végig az idei nyarat. A tartós és kíméletlen csapadékhiány drámai méreteket öltött: a Dunából nagyjából 350, a Velencei-tóból 120, a Balatonból pedig 90 centiméternyi víz tűnt el. Az RTL Fókusz riportja szerint az országos helyzet még ennél is kétségbeejtőbb, hiszen a hazai mezőgazdaság 40 százalékát sújtotta történelmi léptékű aszály, a kár pedig már meghaladja a felfoghatatlan, 800 milliárd forintos összeget. Bár a mostani esőkben a szomjas táj egy kicsit végre fellélegezhet, a legújabb, 30-40 milliméternyi csapadékot ígérő előrejelzések hallatán felmerül a kérdés: vajon mire elég ez a megkésett égi áldás?

A porzó talaj nem tudja elnyelni a vizet

Fehér Balázs, a HungaroMet meteorológusa a műsorban rávilágított a jelenség legfőbb problémájára. Hiába érkeznek egymást követő nedves ciklonok és hullik a semminél jóval több csapadék, a kiszáradt, betonkemény földfelszín egyszerűen nem képes ilyen gyors ütemben magába szívni a nedvességet. A víz jelentős része így a felszínen folyik el, anélkül, hogy eljutna a növények gyökérzónájába. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság érdemben regenerálódjon, nem egy-egy heves esőzésre, hanem hetekig tartó, egyenletes áztató csapadékra lenne szükség.

Csákánnyal kell ültetni a gyümölcsfákat

A klímakatasztrófa emberi arca talán Csípő Krisztián, a Házasodna a gazda egykori szereplőjének történetén keresztül a legmegrázóbb. A kápolnásnyéki gazdálkodó gyümölcsösében az állomány 95 százaléka szenvedett aszálykárt a több mint 70 napig tartó nyári szárazságban. A térségben megszokott évi 550-600 milliméteres csapadék helyett idén alig 215 milliméter hullott, ráadásul az is teljesen kiszámíthatatlan eloszlásban. A gazda elmondása szerint kétéves nyeresége – mintegy 37 millió forint – veszett oda, ami a gyümölcstermesztési üzletágát konkrétan csődbe vitte.

A helyzet súlyosságát a legjobban talán az mutatja, hogy amíg egy évtizede 6 méteren találtak talajvizet, ma már 12 méter mélyre kell fúrniuk. Az új fák telepítése pedig szinte lehetetlen fizikai feladattá vált:

A felső tíz centiméteren még elboldogulok az ásóval, de lejjebb annyira kőkemény a talaj, hogy szó szerint csákányt kell ragadnom, ha el akarom ültetni a facsemetéket

– nyilatkozta Csípő Krisztián a műsorban, érzékeltetve a sokkolóan száraz talajviszonyokat.

A klímaváltozás már nem a jövő, hanem a kegyetlen jelen

Ez a rendkívüli helyzet rámutat a hazai agrárium egyik legsúlyosabb strukturális problémájára. Az egyre gyakoribbá váló, szélsőséges aszályos időszakokat már nem lehet pusztán az esővárással és a hagyományos öntözéssel átvészelni. Amikor a talaj felső rétege a hónapokig tartó hőségben teljesen kiszárad és úgynevezett kérgesedés lép fel, a hirtelen érkező nagy mennyiségű esővíz egyszerűen lepereg róla. Ez a felszíni elfolyás pedig gyakran villámárvizeket vagy a vékony, még termékeny talajréteg kimosódását is okozza. Szakértők szerint átfogó, országos vízmegtartó stratégiákra, a tájba illeszkedő víztározók építésére és a mélymulcsos, talajnedvességet őrző gazdálkodási formák azonnali elterjesztésére van szükség, különben a magyar termőföldek elsivatagosodása megállíthatatlan folyamattá válik.