A magyar kutatók már kiszámolták, mit tehetnénk az országot sújtó sokkoló aszály ellen
Magyarország kiszáradása már gazdasági problémává vált. A mezőgazdaság termést veszít, a talaj nedvességtartalma csökken, egyre gyakoribbak a vízellátási gondok, miközben a folyók szélsőségesen alacsony vízállása az energiatermelést is veszélyezteti. A megoldás egy része azonban már ismert: magyar kutatók konkrétan kiszámolták, hol és milyen hatással lehetne több vizet visszatartani az Alföldön.
A helyzet súlyosságát a Guardian augusztus 16-án megjelent magyarországi riportja is megmutatta. Lorenzo Tondo több mint 160 kilométert járt végig a Duna mentén, ahol rendkívül alacsony vízállással, kiszáradó földekkel és vízellátási problémákkal találkozott. Pócsmegyeren egy gazda arról beszélt, hogy termésének közel felét már elveszítette, a veszteség pedig akár a 70 százalékot is elérheti. Képes-e Magyarország úgy átalakítani a vízgazdálkodását, hogy ne minden száraz évben ugyanaz a válság ismétlődjön meg?
Röviden: igen. Pinke Zsolt és kutatótársai 2026-ban publikált tanulmányukban azt vizsgálták, milyen hatása lehetne az Alföld egykori vizes élőhelyei részleges helyreállításának.
A kutatás szerint közel egymillió hektárnyi olyan terület található az Alföldön, ahol szóba jöhetne a vizes élőhelyek helyreállítása vagy a víz tartósabb visszatartása. A vizsgálat nem abból indul ki, hogy jó minőségű termőföldeket kellene egyszerűen elárasztani. A kutatók a rosszabb termőképességű, belvíznek kitett vagy más szempontból kevésbé értékes szántókat azonosították lehetséges célterületként.
Ez alapvetően más vízgazdálkodási logikát jelent.
Magyarország vízrendszere hosszú időn keresztül elsősorban arra épült, hogy az árvizeket és a belvizeket minél gyorsabban elvezesse
Az OECD szerint az országot mintegy 100 ezer kilométer hosszú csatorna-, árok- és vízelvezető hálózat szövi át, amely korlátozza a természetes vízvisszatartást. A megváltozott éghajlat mellett azonban egyre kevésbé engedhetjük meg magunknak, hogy azt a vizet is gyorsan kivezessük az országból, amelyre néhány hónappal később már szükség lenne. A kutatók egy 243 négyzetkilométeres, Tisza menti, árvízvédett alföldi vízgyűjtőn modellezték a vízvisszatartás hatását. Az eredmények szerint a helyreállított vizes élőhelyek évente hektáronként körülbelül 367–552 köbméterrel növelhetnék a talajvíz utánpótlását.
Több mint 25 rakéta csapódott be, leállt a stratégiai jemeni kikötő
Olvass tovább...
Ennél is fontosabb, hogy a hatás nem állna meg a vizes élőhely határánál
A vizes területek és a magasabban fekvő szántók közötti átmeneti zónákban, megfelelő talajviszonyok mellett 20–28 százalékkal nagyobb kukoricahozam alakulhatna ki. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a magasabb talajvíz mérsékelheti az évek közötti termésingadozást és az aszály hatását. Ez nem azt jelenti, hogy az Alföld minden kukoricatábláján automatikusan negyedével nőne a termés. A szám kifejezetten a vizes élőhelyek melletti, megfelelő adottságú átmeneti zónákra vonatkozik.
A lényeg azonban világos: bizonyos területeken a mezőgazdaság nem veszítene a víz visszatartásával, hanem éppen nyerne vele.
Magyarország az elmúlt években jelentős részben az öntözés fejlesztésével próbált válaszolni az aszályra. Az OECD 2026-os jelentése szerint azonban ez önmagában kevés. A szervezet külön felhívja a figyelmet arra, hogy az öntözés bővítését nem kísérték megfelelő vízigény-csökkentő intézkedések. Sőt, az öntözővíz díja alóli mentességek az OECD szerint ösztönözhetik a vízkivétel növelését akkor is, amikor a készletek már szűkösek.
Félelmetes képet mutattak Magyarországról egy repülőről, az aszály durva dolgot tett
Olvass tovább...
A jelentés ezért egyértelműen más irányokat is sürget: víztakarékosabb öntözést, esővíz-visszatartást, kevesebb vizet igénylő és aszálytűrő növényeket, valamint olyan gazdálkodási módszereket, amelyek javítják a talaj vízbefogadó képességét. Vagyis nem lehet kizárólag egyre több vizet kivonni ugyanabból az egyre bizonytalanabb vízkészletből.
Magyarország első pillantásra vízben gazdag ország. Itt folyik keresztül a Duna és a Tisza, jelentős felszín alatti vízkészleteink vannak, és az egy főre jutó megújuló édesvízkészlet európai összevetésben is magas. Csakhogy ennek döntő része nem Magyarországon keletkezik. Az OECD szerint 2001 és 2020 között a magyarországi megújuló édesvízkészlet átlagosan 96 százaléka külföldről érkezett. Ez azt jelenti, hogy az ország vízbiztonsága rendkívül erősen függ attól, mennyi víz érkezik a határokon túlról a nagy folyókon.
Közben a vízkivétel nő. Az OECD adatai szerint 2014 és 2022 között évente átlagosan 1,3 százalékkal emelkedett a kivett víz mennyisége, 2023-ban pedig Magyarország az egy főre jutó vízkivételben a harmadik legmagasabb értéket produkálta azon 13 uniós ország között, amelyekről rendelkezésre álltak adatok.
Az aszály már országos gazdasági kockázat: az elmúlt 30 évből 23-ban jelentkezett Magyarországon, egy súlyos forgatókönyvben pedig a mezőgazdasági kibocsátás akár 53 százalékkal is visszaeshet. A védekezés egyik kulcsa a víz tájban tartása: a vizes élőhelyek helyreállítása, a fölösleges vízelvezetés mérséklése és a talaj vízmegtartó képességének javítása egyszerre csökkentheti az aszálykárokat és segítheti a mezőgazdaság alkalmazkodását.
