Keresés
promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Azonnal kiderülhet, milyen magyart beszélsz

Azonnal kiderülhet, milyen magyart beszélsz

Borítókép:  Profimedia
Helyi Hírek
Kategória fejléc

A magyar nyelv tíz nyelvjárásra osztható, de ezek határai nem állnak meg az országhatároknál.

Az anyanyelv az a nyelv, amelyet egy személy kisgyermekkorában, családi és közösségi környezetben elsőként elsajátít, és amelyen a legtermészetesebben fejezi ki gondolatait. Az anyanyelvünket azoktól az emberektől tanuljuk meg, akik körülvesznek minket, de azt, hogy ez milyen lesz, a környezet és a helyszín dönti el. Ugyanannak a nyelvnek eltérő lehet a nyelvhasználat módja egy országon belül, így van ez a magyarral is.

A magyar nyelv a mai álláspont szerint tíz nyelvjárási régióra oszlik:

  1. nyugat-dunántúli nyelvjárási régió,
  2. közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárási régió,
  3. dél-dunántúli nyelvjárási régió,
  4. dél-alföldi nyelvjárási régió,
  5. palóc nyelvjárási régió,
  6. Tisza–Körös-vidéki nyelvjárási régió,
  7. északkeleti nyelvjárási régió,
  8. mezőségi nyelvjárási régió,
  9. székely nyelvjárási régió,
  10. moldvai nyelvjárási régió.

„A magyar nyelv és nyelvjárások akkor maradnak meg, ha lesznek olyan emberek, akik ezt a nyelvet s ezeket a nyelvjárásokat kapják anyanyelvükül, ha lesznek olyan emberek, akik megtartják és tovább is adják őket.”

– fogalma Kiss Jenő a Hogyan vélekedünk a nyelvjárások jövőjéről c. munkájában, amiről a heol.hu-n olvasható cikk.

 

Térkép: Juhász Dezső / bihalbocs

A magyar irodalmi, másik nevén presztízsnyelv alapját leginkább az északkeleti nyelvjárás adja. A 19. századi nyelvújítás és irodalmi fejlődés idején Pest-Buda volt a kulturális és politikai központ, ezért az ott beszélt nyelvjárás vált mérvadóvá. Ez viszonylag semleges, nem tartalmaz(ott) szélsőséges táji sajátosságokat, így az ország nagy részén érthető és könnyen elfogadható volt.

A reformkorban a nyelvújítók, írók és költők, például Kazinczy Ferenc ezt a nyelvváltozatot támogatták és terjesztették, ez lett az országos sztenderd, amelyet az oktatásban, a médiában és a hivatalos ügyintézésben is használnak.

Nyelvi értelemben Magyarország az az ország, amely önmagával határos

A magyar nyelvjárási régiókat nem lehet csak Magyarország területén elhelyezni, a több mint 100 éve történt területi elcsatolások miatt határon túlra került magyarok által beszélt nyelvjárások ugyanúgy az egész részét képezik.

A különböző nyelvjárásokban számos tárgy, étel és eszköz neve eltérhet. Ezek a regionális szókülönbségek főként a népi kultúrából, hagyományokból és történelmi hatásokból erednek.

Krumpli (köznyelv) → pityóka (Székelyföld), burgonya (Dunántúl), kolompér (Palócföld)

Túró (köznyelv) → ordó (Dél-Alföld), brinza (Felvidék)

Lángos (köznyelv) → pampuska (Palócföld), lapcsánka (Eger környéke, Észak-Magyarország)

Fakanál (köznyelv) → keverő (Nyugat-Dunántúl), kanálfa (Székelyföld)

Bögre (köznyelv) → csupor (Palócföld), pohárka (Nyugat-Magyarország)

Seprű (köznyelv) → hajító (Nyírség), suprik (Őrség)

Eső (köznyelv) → hullás (Dél-Alföld)

Macska (köznyelv) → cirmos (Nyugat-Dunántúl), cicó (Székelyföld)