A borsodnádasdi lemezgyárban egykor több ezer ember dolgozott, termékeit pedig az autóbuszgyártástól a háztartási eszközök előállításáig számos területen felhasználták. A csaknem 130 éven át működő ipari központból mára elhagyott csarnokok és rozsdás szerkezetek maradtak.
Por, törmelék, kifakult üzemi jelölések és rozsdás alkatrészek borítják az egykori borsodnádasdi lemezgyár megmaradt épületeit. Nehéz elképzelni, hogy ezen a ma már kísérteties helyen valaha Magyarország egyik jelentős vasipari üzeme működött. Az Urbex Hungary – Elhagyatott helyek nyomában képeken mutatta meg a gyártelep jelenlegi állapotát. A felvételek nem csupán egy bezárt üzem pusztulását dokumentálják: annak a gyárnak a maradványait őrzik, amely több mint egy évszázadon keresztül meghatározta Borsodnádasd és a környező települések életét.
A borsodnádasdi lemezgyár története már 1864-ben elkezdődött
A borsodnádasdi üzem története jóval a szocialista nagyipar kialakulása előtt kezdődött. A település környékén korábban jó minőségű barnaszenet találtak, az Ózd térségében fejlődő vasiparnak pedig újabb feldolgozóüzemre volt szüksége. A Nádasdi Vashengergyár 1864 áprilisában kezdte meg működését. A korabeli adatok szerint az indulás idején mintegy 260 embert foglalkoztatott. A gyár 1881-ben a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. rendszerébe került majd a következő évtizedekben a magyar vasipar egyik jelentős üzemévé fejlődött.
A nádasdi finomlemez országosan ismert termék lett. Minőségére a „Príma Nádasd” kifejezéssel is utaltak, amely idővel a település ipari korszakának egyik jelképévé vált.
A TV2 mindent elsöprő bejelentést tett, végre kiderült
Olvass tovább...
A gyár nemcsak munkahelyeket teremtett. Munkáslakások, iskola, kórház, olvasóegylet, tiszti kaszinó, sportlétesítmények és különböző kulturális közösségek jöttek létre körülötte. Borsodnádasd településszerkezete és társadalmi élete szorosan összefonódott az üzem fejlődésével. Az ipari szálítás feltételeit is hamar megteremtették: az Ózd és Nádasd közötti keskeny nyomtávú iparvasúti szakaszt 1873-ban helyezték üzembe.
Ikarus autóbuszokhoz és hétköznapi használati tárgyakhoz is készült itt lemez
A második világháború után a gyár állami tulajdonba került, és Borsodnádasdi Lemezgyár néven működött tovább. Nem új üzem jött létre, hanem egy akkor már több mint nyolcvanéves gyár kezdett új korszakot. Fénykorában megközelítőleg 2500 ember dolgozott a telepen. A gyár teljes apacitását egyes ipartörténeti összefoglalók évi több mint 80 ezer tonna lemezben és más acéltermékben határozzák meg. Egy 1955 májusában bemutatott filmhíradó működés közben örökítette meg az üzemet. A korabeli beszámoló szerint a lemezgyár mintegy háromszáz feldolgozóüzemet látott el finomlemezzel. Termékeit fürdőkádakhoz, konzervdobozokhoz, vödrökhöz, ereszcsatornákhoz és más használati tárgyakhoz alkalmazták.
A gyár korszerűnek számító ipari termékeket állított elő, egyes hengersorait még az ötvenes években is több évtizedes gőzgép hajtotta.
Az észak-magyarországi nehézipar összeomlása a lemezgyár sorsát is megpecsételte
A könnyeivel küszködött Ruszin-Szendi Romulusz: 11 és 14 óra között az egész ország a pilótáért imádkozik
Olvass tovább...
A rendszerváltás idején az észak-magyarországi nehézipar súlyos válságba került. A KGST-piac megszűnése, a megrendelések visszaesése, az elavult termelési szerkezet és az Ózdi Kohászati Üzemek szétesése együtt sodorta válságba a borsodnádasdi üzemet. A termelés az 1990-es évek elején állt le. A források nem teljesen egységesek: egyes összefoglalók 1991-et jelölik meg, Borsodnádasd hivatalos történeti oldala azonban 1992-re teszi a végleges bezárást. Más dokumentumokban 1993 is szerepel, ez azonban feltehetően már a felszámolási folyamat lezárásához kapcsolódik. A legpontosabb megfogalmazás ezért az hogy a gyártás 1991 és 1992 folyamán szűnt meg, a felszámolással kapcsolatos eljárások pedig később is folytatódtak. A bezárás nem csupán egy vállalat végét jelentette. Borsodnádasd elveszítette legfontosabb munkaadóját, sok szakember más településen keresett munkát, a korábban a gyárhoz kötődő közösségi élet pedig fokozatosan szétesett.
A bezárás után a gépek egy részét elszállították, más berendezések és alkatrészek a telepen maradtak. Az épületek jelentős részét az elmúlt évtizedekben elbontották, ezért ma már nem egy teljesen fennmaradt gyárkomplexum, hanem csarnokok, épületrészek és ipari torzók idézik fel a lemezgyár korszakát. Ahol egykor hengersorok működtek, síndaru mozgatta az anyagokat és kisvasút szállította a kész lemezt, ott ma üresen állnak az ipari épületek.
