Ahol már csak a szellemek nézik a vetítést: Rejtélyes mozi bújik meg a magyar Csernobil szívében

Ma már nehéz elképzelni, de a Veszprém szomszédságában elterülő bázis egykor egy teljesen önellátó, zárt kisvárosként működött. Az ötemeletes panelházak mellett iskola, óvoda, posta, kocsma és boltok biztosították, hogy az itt állomásozó szovjet katonáknak és családjaiknak semmiben se legyen hiányuk. A korabeli viszonyokhoz képest szinte luxuskörülmények uralkodtak a kerítésen belül.

A helyi magyar lakosság számára a terület szigorúan elzárt zónának számított, és a szovjetek sem hagyhatták el csak úgy a laktanyát. Ennek ellenére a kerítés mentén virágzott a cserekereskedelem: a magyarok benzint, dohányt és alkoholt cseréltek a szovjetektől beszerzett, akkoriban hatalmas kincsnek számító színes tévékre és egyéb műszaki cikkekre. Néhány helybelinek pedig még a falakon belül is jutott munka, például a bázis kulturális büszkeségében, a színházban és a moziban – olvasható a Mihály Gábor utazásai cikkében.

Amikor legördült a függöny: A tiszti mozi titkai

A napokban felbukkant Facebook-cikk pont ezt a kulturális központot, közelebbről a laktanya mozi részét vette górcső alá, ami azonnal beindította a kommentelők nosztalgiavonatát.

Az egykori mozi nem csupán a propaganda-filmek helyszíne volt, hanem a közösségi élet motorja. A tisztek és hozzátartozóik itt nézhették a legújabb szovjet alkotásokat, és a hely egyfajta hidat is képezett a két kultúra között, hiszen magyar alkalmazottak is segítették a vetítőtermek és a színház működését.

Míg a lakótelep többi részét a fokozatos, 1988 és 1990 közötti kivonulás során a távozó családok teljesen kiürítették – módszeresen elszállítva a bútoraikat és értékeiket –, a mozi nehéz technikai berendezéseinek egy része a helyén maradt. Amit nem vittek el a katonák, azzal az 1996-ig tartó állami őrzés megszűnése után a fosztogatók végeztek. Moziülések, korlátok, ajtók, parketta és vezetékek: mindennek lába kélt.

Kontraszt az ablakon túlról

Aki ma belép az egykori mozi épületébe, egy különös, időkapszulát talál. Míg a bázis többi része romhalmaz, a mozi nézőtere meglepően jó állapotban maradt meg, megőrizve egy szeletet a múltból. Az ülések még állnak, a falburkolat egy része a helyén, sőt, még a régi feliratok is felfedezhetők.

Ugyanakkor az enyészet nyomai itt is vitathatatlanok. Az ablakok betörtek, az eső, a szél és a növényzet beszivárog a falak közé. Ez az éles kontraszt – a belterület megőrzött részei és a romos külső között – teszi a szentkirályszabadjai mozit különösen titokzatossá és izgalmassá az urbexesek és a nosztalgia szerelmesei számára.

A Facebookon keringő képek és történetek emlékeztetnek minket arra, hogy a romos falak mögött egykor hús-vér emberek élték a mindennapjaikat, és a „magyar Csernobil” mozijában egykor pont ugyanolyan izgalommal várták a fények kialvását, mint bármelyik mai plázában.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: