Ez a magyarnak hitt szó teljesen mást jelent a határ túloldalán, óriási a csalódás.
A legnagyobb német üzletláncok számos országban szokta magyaros hetet tartani. Éppen úgy, ahogy nálunk is szerepel az akciós újságokban és a polcokon egy-egy német vagy spanyol tematikájú hét. A külföldiek általában szeretne rákattanni a számukra már-már egzotikusnak számító magyar termékekre, hungarikumokra. Azonban van számos olyan termék, amelyről csak mi magyarok gondoljuk azt, hogy tőlünk eredeztethető. Valójában számos élelmiszer, étel eredete már-már visszakövethetetlen.
Kapitány Istvánnak 49 milliós oka van a jótékonyságra, ezért tudja felajánlani a fizetését
Olvass tovább...
A minap egy Facebook-blogger, a Magyar szemek osztrák tükrökben osztott meg egy érdekes gasztro-témájú posztot a világhálón. A hölgyemény nem túl meglepő módon egy ausztriai tapasztalatot, pontosabban csalódást keltő nem szándékos átverést mesélt el a követőinek.
Bizony nem mind arany, ami fénylik, és nem mind pogácsa, ami pogatsche.
A Magyar szemek osztrák tükrökben a magyar egyik kedvenc reggelijével kapcsolatos csalódását regélte el az olvasóknak.
Magyar Péter is felült a nyuszimotorra, alaposan kiosztotta volt barátját a Parlamentben
Olvass tovább...
Az egyik osztrák boltban figyelt fel egy kerek lepényre, amely mellett a „Pogatsche” felirat szerepelt. Rögtön megdobbant a szíve, mert régen evett utoljára egy jó magyar pogácsát. Nem is habozott, rögtön kettőt vett. Aztán már otthon csalódnia kellett: a nagyjából 30 dekás cipócskának szinte semmi köze nem volt a nálunk megszokott sajtos, tepertős vagy túrós pogácsákhoz. Ez egy jó névvel ellátott lepény volt.
Utánanézve kiderült, hogy a pogácsa története meglehetősen szerteágazó.
A szó eredete a latin focacia kifejezésig vezethető vissza, amely kemencében vagy parázson sült lepénykenyeret jelentett, és amelyből később az olasz focaccia neve is kialakult. A receptet és az elnevezést ugyanakkor a Török Birodalom terjesztette el a Balkánon és Közép-Európában poğaça néven. Szlovéniában, különösen a Bela Krajina régióban a pogača ma is hagyományos, köménnyel és durva sóval megszórt, kockásra irdalt lepénykenyérként ismert, amelyet melegen, kézzel törve kínálnak a vendégeknek. A magyar pogácsa ugyanebből a hagyományból nőtt ki, ám az évszázadok során teljesen önálló irányt vett, és mára a kisebb méretű, omlós vagy leveles, leggyakrabban sajtos, tepertős vagy túrós változatok váltak a legismertebbé.
(Forrás: Magyar szemek osztrák tükrökben)
