A magyar urbexes bekukucskált, a 120 éves gyár falain olyan feliratok vannak, amitől azonnal kiráz a hideg

Egy népszerű YouTube-videóban urbex felfedezők mutatják be, hogyan indultak útnak egy forró nyári napon Budapesten, hogy feltérképezzenek egy régóta üresen álló ipari területet.

A rozsdás kapun belépve gyorsan kiderült, hogy egykor a villamos szigetelő- és műanyaggyár része működött itt. A falakon és a padlón ma is látszanak a régi termelés nyomai: gumidarabok, műanyagmaradványok, festék- és vinylrétegek. Az egész épület olyan, mintha megállt volna benne az idő, és pontosan úgy maradt volna ott minden, ahogy a dolgozók évtizedekkel ezelőtt hátrahagyták.

Ahogy az urbex felfedezők egyre beljebb haladtak, kirajzolódott előttük a gyár története. Ez a hely valaha fontos része volt Budapest ipari fejlődésének, és az ország egyik legnagyobb műanyagfeldolgozó üzeme működött itt.

A csarnokok ma már omladoznak, de még így is jól látszanak a kor termelési szabályai és munkafolyamatai. A kézzel írt utasítások, régi táblák és berendezések mind arra emlékeztetnek, hogyan működött egy ilyen üzem a maga idejében.

A budapesti régióban több hasonló elhagyatott ipari terület található, de ennek a gyárnak különösen erős, szinte posztapokaliptikus hangulata van. A hely múltja mélyen összefonódik a hazai ipartörténettel: a telep a századfordulón még kisebb vállalkozásként indult, később azonban hatalmas üzemmé nőtte ki magát.

A budai oldalon megbúvó, mára teljesen elhagyatott csarnokokban most már tényleg csak a szél fújdogál, pedig régen megállás nélkül pörgött az élet: több műszakban dolgoztak, éjjel-nappal ment a termelés.

Az épületek falai ma is őrzik a telep múltját. Aki végignéz rajtuk, azonnal látja, hogy itt hosszú évekig műanyagfeldolgozás és kábelgyártás folyt. A kopott felületek, karcos ajtók és megfakult jelzések mind arról árulkodnak, milyen tempóban zajlott itt a munka.

Ez volt Budapest egyik jelentős műanyag- és kábelgyára, amely alig 18 év alatt hatalmas ipari központtá nőtte ki magát. Ma már csak az üres falak emlékeztetnek arra, mi minden készült itt egykor.

Aki belép az üres épületekbe, könnyen elképzelheti a régi gépsorok zúgását: a földön heverő, kifordult táblákon még most is olvashatók az egykori figyelmeztetések és munkautasítások.

A gyár hihetetlen tempóban fejlődött: 18 év alatt huszonötszörösére nőtt, és olyan termékek kerültek ki innen, mint az extrudált műanyag csövek, kábelcsatornák, építőipari és villamosipari profilok, valamint különféle szigetelőanyagok.

A folyamatos technológiai fejlesztéseknek köszönhetően keménygumi elemeket, kábelcsatornákat és többféle villamosipari alkatrészt is gyártottak, az üzem tényleg mindent tudott, ami a korszak műanyagiparában számított.

A lépcsőház, ahol valaki nagyon elemében volt

A telep lépcsőháza külön fejezetet érdemel, mert úgy tűnik, valaki egykor annyira jó kedvében volt, hogy végigkommentelte az egész útvonalat, mintha egy rossz tréningnapló lenne.

Már az első fordulóban ott virít a kérdés: „Jöttél katasztrófat turistáskodni?”

A következő szinten sem lett kedvesebb a hangulat:„Még 1 emelet? Ne b*ssz…”

A II. emeletnél pedig egyértelműen elszakadhatott nála a cérna:„II. emelet… még csak???”„Hol a lift???”

Aztán egy újabb biztatásnak szánt, de inkább kétségbeesett felirat: „Ott vagyunk már?”

És amikor az ember azt hinné, hogy megérkezett, jön a csavar: „Ez az utolsó…” Alatta pedig szinte azonnal a cáfolat: „Dehogy!”

A végén pedig ott a „fő bölcsesség”, amit valószínűleg a házmester sem vállalna fel: „Az utolsó kapcsolja le (vagy ne)” alatta pedig a tömör, magyar valóságot tükröző komment: „Nincs má’ mit, b+”

Aki ide felmegy, garantáltan mosolyogva jön le.

Az alábbi videóban részesei lehetünk a 120 éves budapesti gyárépület felfedezésének: 

Forrás: Youtube videó