A külföldiek szerint ez a legfurcsább magyar településnév, Zala vármegyében rejtőzik

A magyar történelem egyik keserédes látlelete bújik meg a Zala vármegyei vadonban, ahol két egykori kistelepülés összeolvadásából jött létre valami olyan a 19. század végén, ami egy mulatságos félreértést vont maga után. Zala vármegye és számtalan meghökkentő elnevezésű kisebb-nagyobb települései mindig is remek témát adtak a színes hírekhez. Hiszen ki ne hallott volna már Bázakerettyéről, Mikekarácsonyfáról vagy Iklódbördőcéről? Ezek többsége egyébként főleg úgy alakult ki, hogy egy-egy korábban különálló település olvadt össze valamilyen praktikus vagy politikai okból. 

Az egyik legérdekesebb településnév nem más, mint a vármegye zalaegerszegi járásában fekvő Kemendollár. Az alig több mint 400 fős lélekszámmal bíró falunak még csak saját önkormányzata sincs, a valamivel nagyobb Pókaszepetkhez tartozik, amely már legalább a vasúti közlekedésbe is be van csatornázva. Kemendollár község egy különleges, 250 méteres sugarú csupasz domb körül fekszik. Ez a földrajzi kitüremkedés nem szimpla anomália, ugyanis az egykor ott álló vár várdombjaként funkcionált. 

Az 1200-as, 1300-as és 1400-as években jobbára még nem idegen katonák, hanem a környék egymással viaskodó nemesi családjai garantálták a folyamatos pusztítását.

Aztán persze a helyi erők örökös torzsalkodása nem segítette a fennmaradását, és hiába is lett volna fontos védelmi pont a Balaton vonalán túl, a törökök bőven tettek a felszámolása érdekében. Kemend vára hamar az enyészeté lett, sem magyar (esetleg Habsburg), sem török helyőrség nem állomásozott benne. Mind a vár és környéke népét, mind az ekkor még különálló Ollárt el- és kipusztították az oszmán hadak. Hadászati szempontból teljesen érdektelen helyszín volt. 

Ellenben a várfal maradványait a békésebb időszakokban, a 17. és 18. század újra betelepülő magyarjai elhordták. Nemes egyszerűséggel a falusiak a saját házaik, gazdasági épületeik felhúzásához használták a köveket, építőanyagokat. 

Kemend és Ollár végül az Osztrák-Magyar Monarchia végnapjaihoz közeledve, 1895-ben egyesült. Bár akkor még sem az illetékesek, sem a helyiek nem sejtették, hogy egy mókás nevet raknak össze. Ugyanis az elmúlt évszázadban sokan azt hitték, hogy az Atlanti-óceán túlpartjáról amerikaiak érkeztek Zala vármegyébe. Ugyanis a többség fennakadt a falu nevében a "dollár" szócskán. Ám aki tisztában volt az eredeti elnevezéssel, az még tévedésből sem (szó)tagolta rosszul Kemendollár nevét. 

Ilyen fenséges a látvány az egykori várdombról: