Svájci település áll Magyarország közepén, rendkívüli a neve

Képzelj el egy utazást a magyar Alföld szívében. A nap perzseli a végtelen horizontot, az út mellett akácosok és nyárfasorok váltják egymást, a távolban gémeskutak sziluettjei rajzolódnak ki a remegő levegőben. A táj ismerős, ősi és ízig-vérig magyar. Aztán, ahogy Kecskemétet elhagyva délnyugat felé kanyarodsz, hirtelen valami megtöri ezt az idillt. Egy helységnévtábla, amelynek felirata annyira idegenül cseng, mintha egy tér-idő anomáliába kerültél volna. A név nem a megszokott, a tájhoz illeszkedő hangzásvilágot idézi. Nem utal sem szentekre, sem földrajzi jellegzetességekre. 

A katasztrófa, ami lehetőséget teremtett

A 19. század végén Európa térdre kényszerült. Egy apró, Amerikából behurcolt gyökértetű, a filoxéra láthatatlan hadseregként vonult végig a kontinens legnemesebb borvidékein, Tokajtól Bordeaux-ig. A szőlőtőkék gyökerét szívogatva teljes ültetvényeket tett tönkre, gazdák ezreit taszítva kilátástalanságba. A kor leggazdagabb borvidékei tehetetlenül nézték, ahogy a szőlő levelei elsárgulnak, a termés elsorvad.

A katasztrófa közepette azonban kiderült egy furcsa tény: a gyilkos kártevő nem él meg a laza, homokos talajban.

Ez a felismerés volt a szikra, ami lángra lobbantotta egyetlen ember fantáziáját. Egy Balatonfüreden dolgozó svájci tanár, Wéber Ede meglátta a lehetőséget ott, ahol mások csak a kietlen pusztaságot látták. A tekintetét a kecskeméti határ addig szinte értéktelennek tartott, homokos területeire vetette. Míg mások menekültek a termőföldek pusztulása elől, ő a "sivatag" felé vette az irányt, egy merész, szinte őrültnek tűnő tervvel a fejében.

A svájci látnok és a magyar homoktenger

Wéber Ede nem habozott. Hatalmas, 2000 holdas területet vásárolt Kecskemét városától és egy olyan monumentális vállalkozásba kezdett, amihez a svájci precizitás és a magyar virtus egyaránt kellett. A filoxéra által elpusztított Balaton-felvidékről hívott földönfutóvá vált, de tapasztalt szőlőműveseket és új hazát, új lehetőséget kínált nekik az Alföldön. A telepesek 1892-ben érkeztek meg és emberfeletti munkával, a semmiből teremtettek virágzó szőlőültetvényeket. Ahol korábban csak a szél hordta a homokot, ott hamarosan rendezett sorokban álltak a szőlőtőkék.

A település gyorsan fejlődött, vasútvonal épült és a közösség egyre csak gyarapodott. Wéber Ede álma valóra vált: a homokból aranyat csinált. Amikor azonban eljött az idő, hogy a település hivatalos nevet kapjon, az alapító egy utolsó, meghökkentő csavarral tette felejthetetlenné a történetet.

Helvécia, az alpesi haza emléke

Wéber Ede végakaratában úgy rendelkezett, hogy az általa alapított falu ne magyar hősről vagy helyi nevezetességről kapja a nevét. Hálája és mélységes tisztelete jeléül szülőhazája, Svájc előtt akart tisztelegni.

És hogy mi a település rendkívüli neve? Helvécia.

Igen, Svájc ősi, latin nevét, a Helvetiát viseli ez a Bács-Kiskun vármegyei nagyközség. Egy darabka alpesi történelem, egy svájci tanár álmának emlékműve, amely ma is ott áll, bizonyítva, hogy a legvalószínűtlenebb helyeken is születhetnek csodák.

Nem az egyetlen svájci kapocs

Bár Helvécia a legismertebb, nem ez az egyetlen magyarországi hely, amely svájci gyökerekkel büszkélkedhet. A Nyíregyháza melletti Új-Helvécia története hasonlóan izgalmas. Ezt a tanyabokrot is svájci telepesek alapították a 20. század elején, akik a jobb megélhetés reményében érkeztek Magyarországra. Bár ma már csak egy kis tanyaközpont, a neve őrzi a bátor bevándorlók emlékét.

Létezik egy még rejtélyesebb történet is egy Vas megyei, úgynevezett "svájci faluról" (Svájceráj), amely a Batthyány család birtokán jött létre a 19. században. Itt a gróf svájci tehenészeket és gazdákat telepített le, hogy a legmodernebb alpesi gazdálkodási módszereket honosítsák meg. Bár a település mára szinte teljesen eltűnt, a helyi legendák és a földrajzi nevek még őrzik a svájci telepesek egykori jelenlétét.

Helvécia története tehát nem egyedi, de mindenképpen a leglátványosabb példája annak, hogyan fonódhat össze két távoli nemzet sorsa a történelem viharaiban. Egy svájci falu Magyarország szívében, amelynek létezése önmagában is egy rendkívüli, inspiráló történet a reményről, a kitartásról és egy ember álmának erejéről.

A Géró Udvar pedig kiváló lehetőséget teremt ezen a településen, hogy az építészettel is megismerkedjünk. Ne hagyjátok ki a videót!