Elképesztő titokra derült fény az elhagyatott vidámparkban, kirázta a hideg az urbex felfedezőt

Egykori kacajok helyett most már csak a csend maradt

A pécsi vidámpark egykoron a Mecsek egyik legpezsgőbb szórakozóhelye volt. A város dolgozói 76.679 társadalmi munkaóra alatt építették fel a létesítményt, amely fénykorában 5 hektáron, közel 50 játékelemmel várta a szórakozni vágyó lakosokat és turistákat.

A május elsejei felvonulások, a gyereknapok és a nyári hétvégék idején szinte mozdulni sem lehetett a tömegben – még a külföldi turisták is gyakori vendégek voltak. Az elhelyezkedése miatt különösen vonzó volt a lakosok és turisták számára is: a természet ölelésében elterülő környezet a Mecseki Parkerdő szívében ma is lenyűgöző látványosságként várja a merészebb urbex felfedező személyeket.

Az egykori reklámfilmek a „folyamatos megújulást” hirdették, és valóban: a kétezres évek közepéig új játékelemekkel is bővült a kínálat. Csakhogy a rendszerváltás utáni generációk már másfajta kikapcsolódási lehetőségeket kerestek. A retró báj ellenére a látogatók már nem vették igénybe a vidámpark különböző repertoárát, és 2011-ben végleg bezárult a park kapuja.

Elhagyatottság, rozsda és nosztalgia visszhangzik a falak között 

Napjainkban már teljesen más kép fogadja azokat, akik átlépik az elhagyatott terület rozsdás kerítését. Az egykori játékok porral borítva, némelyikük oldalra dőlve, darabokra törve fekszik. A legendás dodzsemek mozdulatlanul állnak a pálya szélén, mintha csak a következő gyerekcsoportra várnának – hiába.

A park ikonikus elemei, mint például a zöld-sárga festésű Off Road játékgép vagy a „NEM ÜZEMEL” feliratú táblák, most már csak csendes tanúként honorálják a múlt dicsőségét és örömforrását.

Az urbex felfedezés során a tartalomgyártó különös nyomokra bukkant: eldobált jegyekre, félbetört neoncsövekre, poros székekre, ahol kifordított ajtók jelzik, hogy a helyet fosztogatók, hajléktalanok és természet lassú térhódítása egyszerre alakították posztapokaliptikus emlékhellyé.

A terület ma már a legmerészebb urbex-felfedezők célpontjává vált, amely egyszerre emlékeztet arra a nosztalgikus élményre, amelyet egykor hahotázások vihara és a végtelen örömöket szolgáló struktúrák szédületes lendülete töltött meg élettel. Ma már csak a mulandóság szele érezhető. 

Egy rejtett életforma: mozdulatlan romok között valami mégis mozog

A széttört játékok és a szétporladó falak közepette azonban egy váratlan pillanat felrázta a felfedező figyelmét. A kamera egy fakó, poros fal mentén siklik, és ott – egy apró, de annál sebesebb mozdulat rajzolódott ki a falon. Először csak árnyéknak tűnt, de ahogy a fény jobban rávetült a sarokba, egy élőlény körvonalai bontakoztak ki.

A látvány felülírta a romkutató hangulatát. Egy gyík – vagy inkább egy gekkó – mászott felfelé a rideg betonfalon, teljesen otthonosan mozogva azon színteren, ahol egykor gyerekzsivaj visszhangzott, és cukorillat keveredett a nyári portengerben.

Az élőlény mozdulatai könnyedek, kecsesek voltak, mintha semmit sem érzékelne abból, hogy egy letűnt korszak romjai között él. A régi vidampark egyik utolsó "lakója", aki túlélte az időt, a zajt, a csendet és az emberi hiányt is.

400 forintnyi boldogság – amikor ennyibe került egy egész napnyi öröm a vidámparkban

A videó tanúsága szerint a belépőjegy ára mindössze 400 forint volt. Ennyiért már az egész napos nevetés, kacagás, dodzsemezés és cukorvattázás is elérhetővé vált a pécsi vidámparkban. Ma, amikor egy budapesti VR-élményparkba való belépés akár 10.000 forintba is kerülhet, különösen éles a kontraszt.

Akkoriban ez a papírdarab egy kaput nyitott egy másik világba – ma pedig már csak egy poros relikvia, amely emlékeztet minket arra, mennyire más volt az élmény ára és értéke.

A földön heverő játékjegyek és lépőjegyek között sétálva az ember óhatatlanul is nosztalgiával gondol vissza arra az időre, amikor 400 forintért nem csak belépőt kapott, hanem élményt is – olyat, ami ma már pénzben nem is mérhető.

Az elhagyott magyarországi területek ezen szegletében a természet új rendet teremtett. A felfedezők nem csak rozsdát és törmeléket találnak itt, hanem nyomokat arról, hogy a világ mindig képes újraéledni – akár egy falon mászó gyík képében is.

Az alábbi videóban végigkövethetjük az urbex tartalomgyártó felfedezőútját a pécsi vidámpark elhagyatott területén belül, a belépőjegy ára pedig 1:09-től 1:16-ig látható: