Brutális bejelentés Parajdon, innentől már csak az bizakodik, aki hazudni akar magának

Május elején a parajdi sóbánya hirtelen bekerült a hírekbe. Eleinte csak arról érkeztek információk, hogy ideiglenesen lezárták a látogatók előtt, de aztán kiderült, hogy sokkal komolyabb a helyzet.

A megáradt Korond-patak vize elöntötte a tárnákat, járatokat, látogatói helyiségeket, és a helyzet a mai napig is csak csekély mértékben javult. Magyar szakemberek is érkeztek a helyszínre, de a látottak alapján szemernyi optimizmus sem maradhatott bennük.

Kedvező fejlemény, hogy a mélyben lévő sós víz elérte a telített állapotot, vagyis a beszivárgó édesvíz jelenleg nem rombolja a kőzeteket, nem tud már több sót kioldani azokból. Becslések szerint 4–7 millió köbméternyi víz van a bányában, amit nem szabad ész nélkül kiszivattyúzni, hiszen az gyorsan beomlásokhoz vezetne.

„A bányából csak akkor lehet a vizet biztonságosan kiszivattyúzni, amikor ennek mechanikai hatásait pontosan lehet már mérni, de ami ennél is fontosabb: akkor, amikor az édesvizek beszivárgását megakadályozták.

A jelenleg tervezett ideiglenes intézkedésekkel sajnos nem lehet elvezetni a Korond-patak rövid ideig kialakuló magas vagy árvízi hozamait. Ha az árvíz olyan helyzetben érné a bányát, amikor onnan már vizet szivattyúztak ki, akkor az ismét nagy mennyiségű édesvíz bejutását okozhatja, ami a só újraoldódását, a bánya stabilitásvesztését okozná”

– olvasható a Krónika Online oldalon. A kulcs tehát az lenne, hogy elsőként a Korond-patakot tartsák távol a lenti üregektől, ám egyelőre ezt sem sikerült megvalósítani. A helybéliek már tiltakoztak is a szerintük szakszerűtlen és lassú munkavégzés miatt, lemondásra szólították fel a Salrom állami sóvállalat vezetőjét.

„A parajdi sóbánya lehetne az első a történelemben, ami megmenthető”

– olvasható a szomorú ítélet a Miskolci Egyetem Műszaki Föld- és Környezettudományi Kara oktatóinak értékelésében. Szerintük hosszabb távon minden hasonló helyszínen bekövetkeztek omlások, amelyek sokszor katasztrofális következményekkel jártak.

Bár ma már fejlett eszközök állnak rendelkezésünkre, ennek ellenére csodaszámba menne, ha Parajd megúszná, és minden visszatérne a régi kerékvágásba. A másik nagy kérdés, hogy egy ennyire megrongálódott, bizonytalan statikai állapotú bányába hány látogató menne le szívesen – a bizalmatlanság falát lenne talán a legnehezebben áttörni.

Már a vészhelyzetet is meghosszabbították Parajdon, így néz ki ma a helyzet: