Kinyitották a magyar halálkastélyt, elborzadsz a látványtól

Kinyitották a magyar halálkastélyt – elborzadsz a látványtól

A somogyi dombok között, egykor pompázatos park közepén áll az az elhagyatott kastély, amely ma már csak az enyészeté. Ami valaha főúri lak, később kórház, menekülttábor, majd tüdőszanatórium volt, ma már csak egy elhagyatott épület, amelyet ma már csak néma csend és dohos levegő tölt meg.

Az urbex fotós, Vivien Kendl nemrég megnyitotta a múlt ezen szellemjárta fejezetét, és amit ott talált, egyszerre volt lenyűgöző és hátborzongató.

A bejárat felett omladozó címer fogad, alatta recsegő lépcsőfokok vezetnek felfelé a poros folyosókhoz. A falakon penészes tapéta, málló vakolat, és a hajdani dicsőség nyomai. Minden helyiségben érezni lehet, hogy valaha életek zajlottak itt – most pedig csak az idő járja be őket, hangtalanul.

Rozsda, csempe és emlékek – a somogyi kastély legsötétebb zuga

A falak mögött suttogásként kísért a kórház története: egykori betegek, orvosok, ápolók emlékei – mind örökre beivódtak a kövek közé.

A képek alapján egy valóban hátborzongató, időben megdermedt világ tárul elénk: egy elhagyatott épület, amely egykor kastély, majd kórház, menekülttábor és végül szanatórium volt. Ma már a csend az úr, és a természet visszavette, amit az ember valaha magáénak hitt.

Az egyik legelrettentőbb helyiség a képeken látható boncterem. A hófehér csempékkel burkolt falak már mállanak, a mennyezetről pereg a festék. A két boncasztal, rozsdás vízvezetékekkel, még mindig áll – mintha bármelyik pillanatban újra használatba vehetnék.

Rozsda, penész, indák – egy kastély, amit felfalt az idő

Az ablakokon benyomul az indák zöldje, szinte megfojtják a fényt, de még így is be-beszűrődik némi világosság, ami még kísértetiesebbé teszi a látványt. A falba mélyesztett fém sínpályák mentén ott tátonganak a hullatárolók, üresen és hidegen.

A konyhának használt egykori helyiségben felborult ipari főzőüst, mozdíthatatlanul a földre rogyva – mint egy legyőzött óriás. A helyiséget por, korom és szétrepedt csempék uralják, az ajtók ferdén nyílnak, mintha már ők sem bírnák tovább tartani magukat. A mennyezeten plafonig nyúló penészfoltok, a fal mentén omladozó vakolat, a padlón rozsdás csövek és lehullott vakolatdarabok hevernek.

Egy másik képen egy növényekkel benőtt, vadregényes terasz tárul elénk, amelyet teljesen meghódított az élő természet. A korlátokon moha nőtt, az elvadult növényzet átvette az irányítást.

A korábbi struktúrát alig lehet kivenni a dzsungel szerű burjánzás mögött. Itt, ahol valaha vendégek néztek végig a kastélykerten, ma csendes növények nőnek, hangtalanul.

Időkapu a feledés peremén – egy kastély, amit elnyelt a múlt

A női mosdó rozsdás ajtaja félig nyitva, a bejárat előtt avartenger. A sötétség mögötte mintha szándékosan rejtené el, mi vár odabent. Az elhagyatott folyosókon megrepedt csempék, kinyílt szekrényajtók és egy hatalmas sötét lyuk tátong a padlón – talán egy pincelejárat – fokozzák az ismeretlentől való félelmet

Az elhagyatott épület nem puszta romhalmaz, hanem egykori funkciójának minden nyomát őrző, dermedt időtér.

Olyan, mint egy időkapu: megragadt múlt, amely ma is csendben mesél. Aki ide belép, nem egy szokványos urbex kirándulás részese lesz – inkább egy sötétebb történelmi korszak atmoszférájába lép be.

A somogyi kastély, amelyet egykor wellness szállodává álmodtak, ma némán, kihasználatlanul áll. A beruházás félbemaradt, az ígéretek eltűntek – az épület jövője pedig továbbra is bizonytalan.

Falakba zárt emlékek – a kastély, amely még mindig mesél

Vivien Kendl urbex fotós szerint az elhagyatott épület még most is különleges atmoszférát áraszt. Mint mondta, az egykori kórház építészeti megoldásai és belső terei még romos állapotukban is lenyűgözőek, a kórházi múlt nyomai – néhány berendezéssel együtt – jól felismerhetők. Azt is hozzátette: az élmény olyan volt, mintha egy régi, elegáns kastélyszállóban sétált volna végig – ahol a múlt még mindig érezhetően jelen van.

Hátborzongató módon fonódik össze a múlt és az elmúlás egy ilyen helyszínen, ahol a kastély, a szálloda és a kórház emlékei egyetlen elhagyatott épület falai között élnek tovább – egymásra rétegződve, némán.

A helyszín története nem ismeretlen a helyiek számára. Azt beszélik, a kastély pincéjében még mindig lezárt szobák találhatóak, amelyeket senki nem mer kinyitni.

A kórház múltja, a szanatórium csendje és a boncterem dermesztő valósága mind részei annak az urbex örökségnek, amit Vivien Kendl fotói most újra életre keltenek.

Egy hely, ahol a múlt még mindig kísért, és ahol minden szeglet mesél – ha van, aki meghallgatja.

Ha legközelebb a somogyi tájakon jársz, ne feledd: vannak helyek, ahol a történelem nem múlik el – csak elhalkul, amíg valaki újra fel nem fedezi.

Az alábbi videóban az xxNyitraixx Youtube csatorna kapta lencsevégre az elhagyatott szellemkastélyt: