Ez volt István király egyik kedvenc levese, ma is nagy sikert arat a családi ebédeken

Szent István király idejében, a 11. század elején a tehetős magyarok étrendje gazdag és változatos volt, tükrözte a társadalmi helyzetüket és a korabeli táplálkozási szokásokat. A nemesek és az előkelő családok sokszor jutottak friss húshoz. Az állatokat, mint például a szarvasmarhát és a disznót, gazdaságukban nevelték, ünnepek alkalmával leölték és ízletes fogásokat készítettek belőlük.

A tyúk, a kacsa, a liba és a pulyka is gyakoriak voltak az asztalon, különösen lakomák és ünnepségek idején. A gazdagok vadászhattak is, szarvast, vaddisznót, nyulat vittek haza. A vadászat státuszszimbólum is volt egyben. A hal fontos része volt a tehetős emberek étrendjének, különösen a folyókból és tavakból származó pikkelyesek, mint például a ponty és a süllő. A vallási böjtök idején, amikor a húsfogyasztás tilos volt, hallal pótolták a hiányát.

A gazdagabbak finomabb, fehér lisztből készült kenyeret fogyasztottak, míg a szegényebbek sötétebb, durvább lisztből készült kenyérrel éltek. A kenyér az étrend alapját képezte. Emellett a különféle gabonafélékből készült kásák is népszerűek voltak, például árpa, zab vagy búza. Ezeket gyakran fűszerezték, és tejszínnel, mézzel ízesítették.

A gazdagok asztalán friss zöldségek, például káposzta, hagyma, fokhagyma, sárgarépa és retek szerepeltek. Ezeket párolták vagy főzték, és fűszerekkel ízesítették. A gyümölcsöt (alma, körte, szilva, szőlő) frissen fogyasztották vagy télire befőzték.

A bor a gazdagok körében népszerű ital volt, különösen a helyi szőlőtermelésből származó minőségi borok. A borokat fűszerezhették, például mézzel és fűszerekkel. A sör szintén elterjedt volt, de inkább a parasztok itala volt. A gazdagabbak gyakran a minőségi borokat részesítették előnyben.

A középkori étkezés társasági esemény volt

A tehetős magyarok étkezései általában bőségesek voltak, és az ételeket különféle díszítésekkel tálalták. Az asztalok gazdagon terítve álltak, és a különféle fogások széles választéka jellemezte őket. Az étkezések egyben társasági események voltak, ahol a vendégek és a családtagok együtt ültek asztalhoz, a közös étkezés a középkori élet fontos részét képezte.

A káposztaleves egy olyan étel volt a középkorban, amit a szegények is el tudtak készíteni, de az előkelő uraságok körében is kedvelt volt. István király asztalán is rendszeresen felbukkant, persze gazdagon fűszerezve, a legkiválóbb alapanyagokból készítve.

I. István király egyik kedvenc étele volt a káposztaleves 

Hozzávalók:

- 1 közepes fej káposzta

- 2-3 sárgarépa

- 1 nagy fej hagyma

- 2-3 burgonya

- 1-2 evőkanál só

- 1-2 teáskanál bors (vagy más fűszer, mint például kömény)

- 1-2 evőkanál vaj vagy sertészsír

- Víz (kb. 2-3 liter)

- (opcionális) 100-200 g füstölt hús (pl. kolbász vagy sonka)

Elkészítés:

A káposztát vékony csíkokra szeleteljük, a hagymát, sárgarépát és burgonyát meghámozzuk, összevágjuk kicsire, nagyjából egyforma méretűre. Egy nagy fazékban felolvasztjuk a vajat vagy a zsírt, amelyen a felkockázott hagymát üvegesre sütjük. Ezután adjuk hozzá a a káposztát, sárgarépát és burgonyát. 

Pár percig kevergetjük és csak ezután öntjük fel vízzel, teszünk hozzá sót, borsot. Ha füstölt hús is kerül bele, akkor ez a legjobb alkalom beletenni. Közepes hőmérsékleten 30-40 percig kell főzni.

A leves ízét fűszerekkel, mint például kömény, majoránna vagy petrezselyem friss zöldje, tovább fokozhatjuk. Puha kenyérrel, forrón tálaljuk