Colin Farrell új krimi-thrillere tarol a Netflixen, annyira feszülti, hogy a nézők levegőt is alig vesznek közben

A luxus hotelek üres folyosóin valami különös feszültség vibrál. Fényes márványpadló, csillogó poharak, halk jazz a háttérben – és valahol, a kaszinók neonfénye mögött, egy férfi, aki már rég nem a pénzéért játszik. Az Egy szerencsejátékos vallomása című Netflix-film nem a szerencséről szól, hanem arról, hogy mi marad az emberből, ha minden tétet elveszít, és mégis újra játszani akar.

Edward Berger rendezése (Nyugaton a helyzet változatlan) ezúttal nem a háború poklát, hanem az önpusztítás csöndes útvesztőjét mutatja meg. A történet középpontjában Colin Farrell áll, aki a magát „Lord Doyle”-nak nevező profi szerencsejátékost alakítja. Egy férfit, aki valaha gazdag, befolyásos és önelégült volt, most pedig csak egy idegen szellem Macau fülledt, bűzös kaszinóinak világában. Egy „gweilo” – ahogy a helyiek nevezik a nyugati szerencsevadászokat –, aki a végsőkig hajszolja a szerencséjét, mert már nincs mit veszítenie.

A luxus, ami felfalja a lelket

Doyle a kínai Las Vegasban próbálja visszanyerni mindazt, amit eljátszott – pénzt, státuszt, önbecsülést. Az ötcsillagos szálloda, ahol lakik, maga a csapda: csillogó márvány, selyemlepedők, de mögöttük rothadás és kétségbeesés. A szobáját soha nem takaríttatja ki, mintha minden reggel a múlt bűnei között ébredne. A film látványvilága egyszerre gyönyörű és nyomasztó – a fények túl élesek, a terek túl üresek, a hangulat túl valóságos.

Egy este Doyle megismerkedik Dao Minggel (Fala Chen), a kaszinók árnyékában mozgó pénzközvetítővel. Egy nő, aki ugyanolyan veszélyes, mint amilyen lenyűgöző. Kettejük kapcsolatában nincs szerelem, csak egyfajta kölcsönös felismerés: mindketten bűnösök, mindketten menekülnek valami elől, amit sosem lehet teljesen jóvátenni.

Az ember, aki túl sokat tett fel egy lapra

A film legnagyobb ereje Farrell alakítása – egy férfi, aki egyszerre arrogáns és megtört, hideg és könyörgő. A néző sosem tudja, épp hőst vagy áldozatot lát. Amikor Tilda Swinton karaktere, a rejtélyes Betty felbukkan, és múltjának sötét titkait kezdi feszegetni, a történet még mélyebb, szinte álomszerű fordulatokat vesz.

Berger itt is a pszichológiai mélységekre koncentrál: Doyle minden döntése inkább önvizsgálat, mint játék. A tét már nem pénz, hanem megváltás – csak éppen az asztal másik oldalán nem a krupié ül, hanem a sors.

A bűn és a megváltás határán

Az Egy szerencsejátékos vallomása lassú, szinte hipnotikus film. Nem rohan, nem villog – inkább beszippant. A történet rétegei úgy hámlanak le, mint egy vallomás, amit valaki túl későn próbál kimondani. A végére a kaszinó már nem is helyszín, hanem metafora: minden ember megjátssza a maga körét, amíg a szerencse végül el nem fordul tőle.

Colin Farrell soha nem volt ennyire visszafogott, mégis ilyen elementáris. Tilda Swinton groteszk, mégis megbabonázó. A film képei Macau fülledt világát festik meg, ahol a gazdagság maga a bűn díszlete.

A Netflix új gyöngyszeme, ami nem hagy nyugodni

Az Egy szerencsejátékos vallomása nem klasszikus krimi, és nem hagyományos thriller – sokkal inkább egy mély, lassan mérgező történet az emberről, aki túl sokat kockáztatott, és már nem tudja, hol ér véget a játék. Egy film, ami után nem az a kérdés marad, hogy ki nyert, hanem az: te meddig mennél el, hogy újrakezdhess mindent?

A film előzetese itt megtekinthető: