Óriási fordulat, az Alien sorozat magára talált az új résszel

Hatalmas fordulatot hozott magával az Alien: Föld című széria első (és egyetlen?) évadának ötödik epizódja. Ugyanis bár éppen a lényegi elemet húzták ki ebből a részből, mégis az egyik legjobban működő, feszültséggel teli rész lett. Már az első percétől borítékolható volt az ötödik fejezet végeredménye, lévén már az első részből megtudtuk, hogy csak egy szem túlélője volt a Maginot űrhajó katasztrófájának, melynek során visszazuhant a Földre. Arra a bolygóra, amelyen most már tényleg él ilyen Alien, ha szellemeskedni akarunk. És, ha emelni szeretnénk a tétet, akkor érdemes hangsúlyozni, hogy megszületett a sorozat minden bizonnyal egyedüli olyan epizódja, mely a címe ellenére egyáltalán nem a Földön játszódik.

Bár szerepel benne jelenet otthonunkról, mégpedig a szintetikus/android/robotikus/kiborg elemekkel felvértezett céges biztosági tiszt, Morrow emlékfoszlányai által. 

Az első rész katasztrófája, a cselekménye meglódulása óta a Prodigy nevű világcég városában zajlottak az események. A régi Alien és Predator filmek közös nevezőjének számító Weyland/Yutani cég szeretné megszerezni az idegen mintákat, amiket a Maginot szállított számára hosszú évtizedek gyűjtőmunkájáva a végtelen világűr vélhetően különböző szegleteiből. Ám a gyermeki lélekkel megáldott cégvezér, a mai techmilliárdosok remek karikatúrájának számító Boy Kavallier nem hajlandó visszajuttatni jogos tulajdonásának sem a roncsokat, sem a mintákat. Legalábbis az első öt rész alapján ez szűrhető le. A Kavalliert játszó Samuel Blenkin egyszerre vérfagyasztó pszichopata, és szánalmas álmodozó. Szenzációs. 

Nála talán csak a női főszerepet játszó Sydney Chandler, vagy a már fentebb említett Morrow-t megformáló Babou Ceesay nagyszerűbb. Valamint kiemelkedőt nyújt a nagy franchise-okban szinte mindig emlékezeteset nyújtó Timothy Olyphant. A mindig kiváló karakterszínész most éppen Kirsh-t, a szintetikus testbe bújtatott gyerekek gondozóját, és Kavallier egyik fő csicskását mutatja meg nekünk, nézőknek.

Mindeközben pedig ugye a lények (amikből elvileg öt van, de lehet, hogy még ezzel kapcsolatban is várnak ránk sumákságok) várják azt, hogy végre megtámadhassák, megfertőzzék az embereket. 

Tehát az eheti részben mégsem a fő történet szál folytatódott, hanem egyfajta előzmény sztorit kaptunk, hogy mégis mi a csuda történt a Maginot fedélzetén, útban a Földre. Sajnos vagy sem, ismét lemaradtunk az idegen vadak begyűjtéséről, sőt, az események sűrűjébe csapunk bele. Az Alien filmek lidérces arctámadói a legénység két tagját már elkapták, bár végül csak egyiküket sikerült megtermékenyíteni. A kapitány a megmentése érdekében tett műtét során csúnya véget ért. 

Nem feltétlenül szeretnénk elregélni az egész epizód történetét, ám az minden korábbinál pontosabban kimért ijesztésekkel, szexi adalékokkal (a kéjes tekintetű Richa Moorjani egy az egyben a fiatal Eva Mendesre emlékeztet) idézte meg az első filmet a 70-es évek végéből. Valamilyen szinten újra megélhettük a Nyolcadik utas: a Halál cselekményét egy népesebb, de talán még ostobább legénység által. Pedig ők aztán szándékosan konfrontálódtak földönkívüliekkel, nem úgy mint Allen Ripley és a többiek a Nostromo fedélzetén. 

A netes véleményvezérek egy része természetesen húzta a száját, hogy ez a flashback fejezet csak időhúzás volt, valamint a karakterek is nagyon egysíkúak és sztereotípek voltak.

Sőt, egy híresen hangos, egykori hazai filmes újságíró szerint a sorozat eleje óta borzasztó a xenomorph megjelenítése. Ezzel a többség vitatkozna alighanem, lévén éppen a régi filmek nagyszerűségét idézi meg az, hogy egy élő ember bújt a jelmezbe, és nem egy szöcske mozgású CGI-karakter tekereg a képernyőn. A jelmezes színész sokkal élőbbé teszi az egész horrort, mint egy steril kamu alien. 

Végszó öt rész után

Összességében elmondható, hogy ezzel a filler résszel (a netes adatbázisok szerint messze a legjobbra értékelt az első öt közül) újra visszakerült az Alien franchise a fiilmes térképre. Noah Hawley és alkotótársai magabiztosan, apró újításokkal, a lore kibővítésével idézték meg a nagy elődöket, mint a mára már elfáradt Ridley Scottot, vagy az Avataros életművébe beletekeredő James Cameront. 

Már a TheVR-os srácok is rájöttek a megoldásra: