
A Netflix verhetetlen pszichológiai thrillere még napokkal később is kísérteni fog
Olvass tovább...
Vannak filmek, amelyek világokat nyitnak meg – sötét, fojtogató világokat, ahol a szabályok már nem érvényesek, és a túlélés sem jelent feltétlenül győzelmet. Egy ilyen univerzum tér most vissza közel húsz év után.
Az emberiség sorsa 28 évvel ezelőtt pecsételődött meg, amikor a rage vírus – egy rendkívül agresszív, haragot tápláló fertőzés – kiszabadult egy katonai bio laboratóriumból. A világ, ahogyan ismertük, megszűnt létezni. Az államok elbuktak, a városok kihaltak, az embereket pedig elérte egy könyörtelen fertőzés, amely néhányukat elragadta, másokat pedig valami ismeretlenné torzított. A civilizáció romjain túl már csak szigorúan őrzött karanten-zónák és zárvány társadalmak maradtak.
Egy elszigetelt sziget, amelyet csupán egyetlen megerősített töltésút köt össze a szárazfölddel. Itt él egy maréknyi túlélő, akik évek óta próbálnak emberként viselkedni egy embertelen világban.
Ebbe a nyomasztó, de mégis reményszikrákkal teli közegbe tör be az esemény, amikor az egyik túlélő – a kíváncsi és elszánt főhős – megszegi a szabályokat, és elindul a szárazföldre.
Amit ott talál, az nem egy letűnt világ visszhangja, hanem egy újfajta rendellenesség – egy eltorzult valóság, amely a romokon tenyészve saját szabályokat szült, és már semmit nem ismer el abból, amit valaha emberinek neveztünk.
Olvass tovább...
Az út során főhősünk az élőholt fertőzöttekkel, önmagával, és azokkal az emberekkel is szembesül, akik már rég nem hasonlítanak egykori önmagukra – sem testben, sem lélekben.
A 28 évvel később a közönség és a kritikusok körében egyaránt megosztó, de erőteljes visszhangot váltott ki. A film az IMDb-n 7.1/10-es értékelést kapott, a Metacritic kritikusainál 64/100, míg a Rotten Tomatoes oldalán 79%-os közönség pontszámmal szerepel, ami jól mutatja, hogy a műfaj rajongóit mélyen megérintette, a kritikusok visznot inkább az érzelmi és társadalmi kérdésfelvetések miatt dicsérték.
Egyesek szerint a film vizuálisan lenyűgöző, de mélyen filozofikus is:
„Lélegzetelállító filmélmény, ami messze túlszárnyalja az előzményeket. Ez nem csak egy zombifilm – hanem egy nyomasztóan szép elmélkedés arról, mit is jelent élni egy halott világban. A rendezés mesterien egyensúlyoz a könyörtelen feszültség és a meglepő szépségpillanatok között, így minden üldözés és csendes jelenet ugyanúgy nagy súlyt kap. Témáiban mély: a gyász, a megváltás és a túlélés ösztöne kerülnek középpontba – mindezt olyan erővel, hogy nehéz szabadulni a hatása alól.”
Mások úgy érzik, a film újraírta a zombiműfaj szabályait:
„Fantasztikusan furcsa – a legjobb értelemben. Danny Boyle visszatérése a rage vírus világába igazán örömteli. Alex Garlanddal együtt újra életre keltenek egy olyan filmet, amely bővíti, de új alapokra is helyezi azt, amit a zombihorrorról gondolunk. Ahogy korábban a 28 nappal később, most a 28 évvel később is egyedi víziót tár elénk – ismerős világ, mégis teljesen más lencsén keresztül.”
Olvass tovább...
Sokan kiemelik, hogy a film meglepően emberi és személyes hangvételű:
„Pár órája láttam, de már most biztos vagyok benne – számomra ez a trilógia legjobb darabja. Ami a leginkább megfogott, az az intimitás. Ritka, hogy egy horrorfilm ennyire emberi legyen. A karakterek kapcsolatai, a világra adott reakcióik valóban életre keltették a történetet. A képi világ, a fények és hangulat pedig csak tovább mélyítették az érzelmi töltetet.”
A 28 nappal később a brit horror új korszakát nyitotta meg – nyers kézikamerás képeivel, félelmetes atmoszférájával és erkölcsi kérdésfelvetéseivel azonnal kultikus státuszt nyert. A 28 héttel később már nagyobb költségvetéssel, de ugyanolyan feszült hangulattal építette tovább a világot, új szintre emelte a fertőzés okozta társadalmi széthullást.
A 28 évvel később viszont egy új fejezetet mutat meg a nézőknek, egy új irányba enged betekinteni: A vírus hosszú távú hatásai már biológiai szinten jelentkeznek – az emberek új társadalmi formákat hoznak létre, elszigetelt kolóniákba tömörülnek, és saját szabályokat alakítanak ki a túlélés érdekében.
A fertőzöttek továbbra is jelen vannak, de a valódi félelem forrása egyre inkább az emberi közösségek törékeny egyensúlyában keresendő, a bizalom lassú eróziójában.
Olvass tovább...
Azoknak a nézőknek, akiket lenyűgöz a posztapokaliptikus világok sötét logikája, a 28 évvel később igazi csemege lesz. Ez a film nem a fertőzés kitörésének pillanatát mutatja be, hanem azt, ami utána marad – egy szétesett társadalom nyomait, ahol az emberek már nem a vírus, hanem egymás miatt élnek állandó készenlétben.
A kihalt városok, a szigorúan őrzött kolóniák és a láthatatlan határok mögött egy új rend született, amelyben a régi szabályok érvényüket veszítették. Ez a történet azoknak szól, akik nem elégszenek meg a vérrel és a harapásokkal – hanem kíváncsiak arra, milyen az ember, amikor a világ már rég kifordult önmagából.
A 28 évvel később című filmet a Sony Pictures Releasing 2025. június 20-án mutatja be az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és Kanadában és július 3-án érkezik a magyar mozikba.
Ebben a videóban feltárul a 28 évvel később előzetese – egy vészjósló világ kapuja nyílik meg, ahol már nem az élet, hanem az emberiség maradványai küzdenek a feledés, az őrület és az önfeladás peremén: