A film, amitől ökölbe szorul a kéz és a gyomor – ez most a legnézettebb thriller a Netflixen

Egy nő, akinek mindenét elvették

Janiyah (Taraji P. Henson) nem hős. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy a filmek általában hősnőket mutatnak be. Ő inkább egy áldozat – de nem passzív, hanem harcoló. Egy anya, aki három állásban dolgozik, hogy eltartsa beteg lányát, akit bármelyik pillanatban elveszíthet. Egy nő, aki napról napra próbál talpon maradni, miközben minden összeesküdik ellene: a munkahely, az állam, az időjárás… és végül az igazságszolgáltatás is.

Az első félórában nézőként még azt hihetnénk, túlzásokba esik a film. Aztán rájövünk: nem. Csak éppen túlságosan is ismerős, túlságosan is valóságos.

Minden szál elszakad – aztán eldördül az első lövés

Egyetlen nap leforgása alatt Janiyah elveszíti az állását, lakását, autóját, gyermekét, sőt az önkontrollját is. Egy végletekig feszített szituációban hirtelen fegyver kerül a kezébe. És amikor már nincs visszaút, ő dönt.

Innentől A legutolsó csepp műfajt vált: a szociodrámából pszichológiai thriller, majd túszdráma lesz, miközben Tyler Perry rendezése egyre direktebb társadalomkritikává alakul.

Taraji P. Henson játéka tartja össze a filmet

Bármilyen ellentmondásos is Tyler Perry rendezése, a főszereplő alakítása lenyűgöző. Taraji P. Henson minden egyes jelenetben él, az arcán egyszerre jelenik meg fáradtság, fájdalom és belső erő. Ő az a nő, akit nem lehet letörni – legfeljebb megtörni. És amikor ez megtörténik, abban van valami hátborzongatóan igaz.

A mellékszereplők is erősek: Sherri Shepherd meglepően visszafogott, mégis hatásos bankvezetőként, Teyana Taylor pedig a józan és érzékeny túsztárgyaló szerepében tűnik ki – még ha a parókája nem is segít az illúzió megőrzésében.

A legnagyobb feszültség nem a pisztoly csövében van

A legutolsó csepp nem az akciójelenetek miatt marad emlékezetes. Sokkal inkább azért, mert bemutat egy valóságot, amit sokan nem akarnak látni: hogy milyen könnyen kicsúszhat az ember lába alól a talaj, ha rossz helyre születik, ha rossz időben kérdez vissza a főnökétől, vagy ha rossz utcába kanyarodik be.

És ebben a világban a harag jogos, a kétségbeesés érthető, és a végső döntés – bármennyire is tragikus – nem is annyira meglepő.

Ez nem egy szokványos thriller, inkább egy kiáltás

Tyler Perry sok kritikát kapott a nőalakjai miatt, de ez a film – ha másban nem is – abban erős, hogy felmutatja, milyen mélyről jöhet a töréspont. És habár rendezőként továbbra is hajlamos didaktikus megoldásokra, ezúttal az érzelmi igazság erősebben működik, mint a logikai felépítés.

A legutolsó csepp tehát nem tökéletes film – de mégis az a fajta thriller, amit megnézve az ember máshogy néz a világra. Legalább egy napig. Vagy egy hétig. Vagy mindig.

A film jelenleg a legnézettebb thriller a Netflixen világszerte – és nem véletlenül. Előzetese az alábbi videóban tekinthető meg: