Az év legnyomasztóbb mozifilme - A nézők szerint a lidércnyomás a pszichédre vadászik

Egy rettentő éjszaka, ami sosem ér véget – vagy ha véget ér, újraindul. Clover és barátai egy elhagyatott völgybe utaznak, de nem vakációzni jöttek: pontosan egy éve tűnt el itt nyomtalanul Clover húga, Melanie. A csapat nem tud beletörődni a megváltoztathatatlanba, válaszokat keresnek. Ehelyett valami sokkal sötétebbre bukkannak.

Az első éjjel egy kietlen turistaházban ér véget, ahol egy maszkos gyilkos módszeresen lemészárolja őket. A történet itt akár véget is érhetne – de valójában most kezdődik. Clover hirtelen újra az este elején találja magát, és nem ő az egyetlen. A csapat újra és újra végigéli a vérfagyasztó éjszakát, ám minden alkalommal máshogy. A gyilkos minden visszatéréskor más alakban tér vissza, más eszközzel, más őrülettel.

És miközben az időhurok újabb és újabb sötét fejezeteket ír, egyre világosabbá válik: a kör bezárult. A menekülés nem opció. Hajnalig kell életben maradni – de az órák egyre gyorsabban ketyegnek, és a túlélés ára egyre magasabb.

Mitől működik ez a film?

A film nem pusztán klasszikus thriller, hanem igazi pszichológiai játszma. David F. Sandberg rendező szinte teljesen gyakorlati effektusokat használ, így a néző szinte a bőrén érezheti a feszültséget és a félelmet. Az újrainduló végzet nem veszít az erejéből – minden alkalommal más arcát mutatja, ahogy a szereplők lassan lefejtik magukról a túlélésre szabott álarcokat, vagy épp saját árnyékukká torzulnak a nyomás alatt.

A joysticktől a vászonig – amikor a félelem interaktívból valóságossá válik

Kevesen tudják, de a film alapjául egy népszerű videójáték, az “Until Dawn” szolgált, amely már megjelenésekor kultikus státuszba emelkedett. A 2015-ben kiadott interaktív horror-dráma sokak számára felejthetetlen élményt kínált, ahol a játékosok döntései határozták meg, ki él és ki hal meg egy elhagyatott hegyvidéki helyszínen.

A játék egyfelől a túlélés szabályaira, de az emberi psziché félelem keltésére fókuszál főképp – ezt az atmoszférát és történetépítést ültette most át a vászonra a filmadaptáció.

Kritikusok szerint - félelem új köntösben, feszültség pontosra szabva

A film az IMDb-n 7,3-as értékelést kapott, a nézők többsége izgalmasnak és frissnek találta a történet koncepcióját. A Metacriticen 69 pontot ért el, ahol a kritikusok elsősorban az időhurok ötletét és a film erőteljes látványvilágát emelték ki. A Rotten Tomatoes közönség pontszáma 82%, a nézők itt leginkább a hangulatteremtést és a szereplők karakterfejlődését dicsérték.

Nézői vélemények

 Sokan igazi, feszültséggel teli élményként írták le a filmet:

„Rémisztő, de közben szórakoztató is volt. Végig feszengtem a székemben… a feszültség teljesen valós!” – írta egy néző, aki elővetítésen látta a filmet. Kiemelte a szereplők hiteles alakítását, és azt, hogy bár vannak ijesztő jelenetek, a film nem a jumpscare-ekre épít, hanem a fokozódó nyomásra.

Mások a klasszikus horrorfilmekhez hasonlították a hangulatot:

„Olyan volt, mint a The Gate (1987) egy modernebb változata. Rég láttam ennyire élvezhető kísértetházas mozit. Goblinok, szellemek… ha szeretted a The Gate-et, ezt is nézd meg!”

A videojáték-rajongók szerint a film tisztelettel bánik az alapanyaggal:

„Nem tökéletes másolat, de jó érzékkel nyúl a játékhoz. A karakterek más személyiséget kaptak, mégis felismerhetőek maradtak. Szeretem, ahogy a film másképp bontja le a pszichopatát és a pszichológust. Csak Jess és Matt energiája hiányzott – meg a Blackwood-hegyek jégvilága.”

Félelemből szőtt mozaik -  amikor a múlt filmjei a jelen alkotásban élnek tovább

A film hangulatában és szerkezetében több klasszikus és modern thriller vagy pszichológiai dráma jeleneteire és szituációira emlékeztet. A végtelennek tűnő időhurok, a folyamatos fenyegetettség érzete, valamint a karakterek közti fokozódó feszültség ismerős lehet azon nézőknek, akik már látták a következő alkotásokat:

A film különleges, lidérces atmoszférája több ismert alkotás hangulatát is felidézi, de hű maradt az eredeti történetmeséléshez, saját ösvényén halad. Az időhurok motívuma rögtön az Idétlen időkig című klasszikus művet juttathatja eszünkbe: bár teljesen más műfajról van szó, a végtelenül ismétlődő este hasonló lelki őrléssel jár.

A Vaksötét mű klausztrofób feszültsége és kiszámíthatatlan fenyegetettsége is visszaköszön a történet szűk terei és meglepetésszerű fordulatai révén.

A valóság határainak elmosódása, az idő és tér rétegzettsége a Rémálom az Elm utcában sötét világára emlékeztetheti a nézőt, csak itt az álom helyett maga a jelen törik darabokra.

A lassan közelítő, nehezen körvonalazható veszély pedig a Valami követ (It Follows) baljós képi világával rokonítható. A folyamatos döntési kényszer és a tettek lelki súlya pedig a Fűrész-filmek pszichológiai játékait juttathatja eszünkbe – a hangsúly itt kevésbé a fizikai brutalitáson, inkább az erkölcsi nyomáson keresztül valósul meg.

Végül, a tudatos műfajkeverés és önreflektív elemek révén a film egyes pillanatai a Cabin in the Woods - “Ház az erdő mélyén” merész stílusához állnak közel, ahol a félelem mögött némi játékosság is felsejlik.

Az alkotás tehát egyszerre tiszteleg a klasszikus horrorfilmek előtt, de új, sajátos ritmussal ruházza fel a túlélésről és a személyes döntések súlyáról szóló történeteket.

Szereted, ha a moziban is magad mögé nézel? Az Until dawn után még 3 napig kísérteni fog a lidércnyomás

A thriller és horror műfajból bőven merítkező film azon nézőknek ajánlott, akik szeretik a lélektani feszültséget és a kicsavart, több szálon futó időhurkokat.

Akik nem csak a vért keresik egy horror produkció során, hanem a mögötte rejlő pszichológiai dilemmát is. Akik nyitottak egy olyan történetre, ahol minden döntés következménye kísért, és ahol az eltemetett múlt nem felejt – csak kivárja a maga idejét, hogy újra lecsapjon.

Ha szeretsz az éjszaka csendjében feszülten várni, hogy milyen teremtmény fog előmászni a következő ajtó mögül – akkor ez a mozi egyértelműen neked szól.

Az alábbi videóban az Until dawn sokat sejtető előzetese látható: