A thriller, aminek minden perce ellened dolgozik – és mégis odaragaszt a képernyőhöz

A főhőst nem ismerjük név szerint. Ő csak „A Protagonista”. Feladata: megakadályozni egy világméretű katasztrófát. Az eszköze: egy titokzatos elv, ami lehetővé teszi, hogy a tárgyak – és emberek – visszafelé haladjanak az időben.

Ez a film nem lineáris. Nem is próbál úgy tenni, mintha az lenne. A néző egy olyan történetbe csöppen, ahol a jövő már megtörtént, a múlt még formálódik, és a tettek iránya nem mindig előre mutat.

A Tenet nem egy könnyen emészthető sci-fi thriller. Már az első percekben világossá válik, hogy ez nem az a típusú film, amit fél szemmel nézve, telefonozás közben is lehet élvezni. Christopher Nolan nem egyszerűen történetet mesél – rendszert épít. Az idő itt nem háttér, hanem maga a történet, amit meg kell fejtenünk.

Ez nem új tőle. Az Eredet az álomrétegeken vezetett végig, az Interstellar az idődilatációval játszott, a Mementó pedig szó szerint visszafelé haladt. De a Tenet még ezeknél is radikálisabb: itt az idő nemcsak visszafordul, hanem egyszerre több irányban is halad.

Protagonista, akinek még neve sincs – és talán pont ezért működik

John David Washington karaktere egyszerűen csak „A Patagonista” – és ez nem lusta írói megoldás, hanem tudatos gesztus. A főszereplő egy eszköz az idő narratíváinak felfedezésére. Robert Pattinson Neilje sokkal több mint, egyszerű mellékszereplő – ő az egyik legfontosabb kulcs a film értelmezéséhez. Kettejük kapcsolata mélyebb, mint elsőre tűnik – és talán pont emiatt az utólagos felismerés miatt érdemes újranézni a filmet.

Időinverzió: amikor az akciójelenet is két irányban halad

A film egyik csúcspontja egy folyosói harcjelenet, amit kétszer is látunk – először lineárisan, majd „fordított időben”. És mégis teljesen máshogy hat. Az, amit elsőre látványos koreográfiának gondoltunk, második nézésre szinte matematikai pontossággal kidolgozott logikai lánc lesz. Christopher Nolan filmje nem pusztán akciófilm – sokkal inkább tér-idő puzzle.

Ahol a Bond-stílus találkozik a kvantumfizikával

A Tenet nem tagadja meg a kémfilmes gyökereit: egzotikus helyszínek, elegáns öltönyök, rejtélyes milliárdos gonosztevő (Kenneth Branagh), és a nő, akit meg kell menteni (Elizabeth Debicki). De mindezt egy olyan időfizikai koncepció köré csavarja, amit még a szereplők is csak sejtelmesen kommentálnak: „Ne próbáld megérteni. Érezd.”

Ez a mondat tökéletes összefoglalása a film lényegének. A Tenet nem akar minden kérdésre választ adni. Inkább kérdez. És várja, hogy újra megnézd.

A film, ami jobban működik második (és harmadik) alkalommal

Sokan kritizálták a filmet a túl bonyolult cselekményvezetés, a nehezen érthető párbeszédek vagy az érzelmi távolságtartás miatt. De a Tenet nem is akar „mindenki kedvence” lenni. Ez egy olyan film, amit nem lehet elsőre teljesen megérteni – és talán nem is kell.

Minden újranézés új részleteket tár fel. Egy eldobott félmondat, egy háttérben zajló esemény, egy színárnyalat – mind-mind utalhat valami olyasmire, ami először teljesen elsikkadt.

A jövőből visszanézve lehet, hogy mestermű

A Tenet című sci-fi thriller egy korszak lenyomata is: 2020 egyik legnagyobb (és legbátrabb) mozipremierje volt, egy olyan évben, amikor szinte minden más film visszalépett. És bár nem lett mindenki kedvence, az idő talán ezt a filmet is „inverz módon” igazolja majd.

Mert van abban valami különös, hogy egy film, ami az idő irányát próbálja megkérdőjelezni, éppen az idő múlásával válik igazán értelmezhetővé.

Az alábbi videóban elérhető a klasszikus sci-fi thriller előzetese: