Megnéztük a Fekete kanárit, de inkább mentünk volna nézelődni egy kisállatboltba

Néha az ember egyszerű szórakozásra vágyik: ilyenkor jól jöhet egy akciófilm, ami nem akar mást, csak néhány órára kikapcsolni minket. A Fekete kanári pont ilyen próbál lenni - csakhogy az egyszerű szórakozás helyett inkább lapos és unalmas, a végeredmény pedig inkább bosszantó, mint élvezetes.

Ígéretes kezdetek, elveszett varázs

Pierre Morel, a Taken (Elrabolva) rendezője, egykor már sikeresen bebizonyította, hogy az egyszerű, de jól összerakott akcióthrillerek is lehetnek igazán emlékezetesek. A Taken óta azonban hosszú idő telt el és úgy tűnik, Morel varázsa megkopott azóta. A Fekete kanári egy másfél órás összevisszaság, ami ugyan nagy erőkkel küzd a figyelmünkért, de csúfosan elbukik ebben a harcban, nem igazán tudja megragadni azt.

Sablonos történet

A történet középpontjában Avery Graves (Kate Beckinsale) áll, egy titkos ügynök, aki épp a hozzánk közeli Horvátországban él a házastársával, Daviddel (Rupert Friend). A cselekmény legalább hamar beindul: Davidet elrabolják, és Averyt arra kényszerítik, hogy ellopjon egy szigorúan titkos CIA-aktát, amely a Canary Black nevet viseli. A név persze nem jelent semmit, a dokumentum csak egy ürügy, amitől beindul a történet, de semmi lényegi szerepe nincs a történetben.

Avery kénytelen menekülni a saját szervezete elől, miközben próbálja kideríteni, ki áll a háttérben. Ha mindez ismerősnek tűnik, az egyáltalán nem véletlen: a film tele van olyan elemekkel, amelyeket már láttunk más thrillerekben - csak ennél sokkal jobban kivitelezve.

Kate Beckinsale: egy csillag, amit elhomályosítanak

Kate Beckinsale évtizedek óta stabil szereplője az akcióműfajnak, de a Fekete kanári még az ő tehetsége sem képes megmenteni . Az akciójelenetek követhetetlenek, az operatőri munka kaotikus, és Beckinsale-re egy annyira béna parókát adtak, ami még a legjobb pillanatokban is elvonja a figyelmünket.

Sajnos a hangkeverés sem javít sokat a filmen: Beckinsale amerikai akcentusa sokszor olyan, mintha utólag vették volna fel egy másik szobában, és ez tovább ront az amúgy is nehézkes párbeszédeken.

Ötlettelen akciók, zavaros megvalósítás

A film megpróbál némi színt vinni a történetbe kémkütyükkel és akcióval, de ezek is inkább nevetségesnek hatnak, mint izgalmasnak. Egy repülő drónból készült sugárhajtású hátizsák például inkább tűnik egy B-kategóriás sci-fi ötletének, mint egy izgalmas thriller eszközének. A csúcsot talán egy üldözéses jelenet során éri el, ahol még azt sem igazán tudjuk, kinek az autója robbant fel – ennyire zavaros a vágás sajnos.

Mi marad?

A Fekete kanári megpróbál valamit adni, de végül tulajdonképpen semmi maradandót nem nyújt. Egy olyan akciófilm, amely nem találja a ritmusát, nem épít feszültséget, és még a klisékkel sem tud játszani, az bizony kijelenthető, hogy félresikerült. Az ígéret - ami nem volt sok: egy egyszerű, de szórakoztató thriller - valahol elveszett az út során.

Ha könnyed kikapcsolódásra vágyunk, érdemesebb mást választani. A Fekete kanári ugyan nem borzalmas, de pont azt nem adja meg, amit egy akciófilmnek kellene: az izgalmat és az élményt.

A film trailere: