Váratlanul felhívta a felesége, hogy elvonóba megy és elválik tőle 15 év után, keserédes történetről mesél az Apák gyöngye

Mit tennénk, ha a feleségünk vagy a férjünk egyik éjszaka váratlanul azzal hívna fel minket telefonon, hogy három hónapra bevonul a rehabilitációra, és 15 év házasság után elválik tőlünk? Mindezt úgy, hogy addig a pontig meg voltunk róla győződve, hogy az életünk kiegyensúlyozott, harmonikus, problémáktól és konfliktusoktól mentes. Valószínűleg köpni-nyelni nem tudnánk.

Ugyanezt éli át Andy Goodrich is az Apák gyöngye című filmben, aminek főszerepeit Michael Keaton és Mila Kunis játssza. Hallie Meyers-Shyer a saját forgatókönyvéből rendezte ezt az erős, keserédes dráma-vígjátékot, ami nagyon sokban hasonlít a szülei, Charles Shyer, illetve Nancy Meyers népszerű, közönségkedvenc alkotásaira.

Az Apák gyöngye történetén egyértelműen látszik, hogy a 37 éves rendező filmes családból jön, sokat inspirálódott szülei produkcióiból, és bár a 2017-es Újra otthon óta sokat fejlődött mind forgatókönyvíróként, mind rendezőként, ahhoz még dolgoznia kell egy kicsit, hogy olyan sikerműveket és klasszikusokat hozzon létre, mint Charles Shyer és Nancy Meyers. A házaspár nevéhez ugyanis olyan filmek kötődnek, mint az Örömapa 1. és 2. része, a Benjamin közlegény, és az Apád-anyád idejöjjön, míg Nancy Meyers továbbá olyan alkotásokat is jegyez rendezőként, mint a Mi kell a nőnek?, a Minden végzet nehéz, a Holiday, az Egyszerűen bonyolult, és A kezdő.

A felsorolt filmekben az a közös, hogy mindegyiknek kedves, könnyű története van, szerethető karakterei, szórakoztató humora, és kellemes hangulatot árasztó atmoszférája. Mindez bizonyos mértékig az Apák gyöngyében is megvan, de érződik rajta, hogy Hallie Meyers-Shyer nagyon gyorsan fel akar nőni a szüleihez. Mondjuk ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a 2000-es évek legelejéig tulajdonképpen csak kabalafiguraként működött közre a szülei filmjeiben, mint állandó cameo-szereplő. Utolsó színészi szerepe a 2001-es A királyné nyakékéhez köthető, aztán 2017-ig az égvilágon semmit sem csinált a filmiparban.

Ezt követően elkezdett mocorogni benne a gondolat, hogy talán kezdhetne valamit azzal az alaptudással, amit a szüleitől örökölt, ezért megcsinálta élete első saját filmjét, az Újra otthon-t, ami egy felejthető vígjáték volt. 2019-ben aztán bejelentették, hogy jön a fiatal rendező második produkciója, az Apák gyöngye, aminek forgatókönyvét nem kevesebb, mint 4 év alatt írta meg.

A történet szerint Andy Goodrich élete totálisan felborul, amikor felesége váratlanul bevonul a rehabilitációra, és otthagyja férjét két kisgyerekükkel. A gond csak az, hogy a műkereskedő galériatulajdonos azelőtt sosem foglalkozott a gyerekeivel, így Andy az első házasságából született nagylányának, Grace-nek a segítségére szorul. Miközben az eddig nem tapasztalt, hatalmas kihívásoknak próbál megfelelni, Andy Grace szeme előtt válik valódi apává, amilyen neki sosem lehetett.

Az alapötlet nagyon életszerű és drámai, a színészválasztás kiváló, a történet keserédes, mint a Casablanca, mégsem tud teljesen tökéletesen összeállni, ennek pedig az az oka, hogy a rendező túlságosan is sok időt fordít Andy csőd szélén álló vállalkozására, emiatt aztán sokkal kevesebb jut olyan lényeges részekre, amikben kicsit jobban bele tudunk mélyülni mondjuk az apa és a két kisebb gyermek összecsiszolódásába. A film majdnem kétórás, és ennek gyakorlatilag a fele csak Andy munkájáról és a galériájáról szól. Ha kicsit jobban tudta volna kezelni a szálak közti arányokat, akkor valóban egy tökéletes dráma-vígjátékot tudott volna összehozni, így viszont csak egy középszerű, egyszer nézhető produkciónak nevezhető.

Pedig a lehetőség megvolt benne, mert amikor ráfekszik a családi szálakra, akkor az Apák gyöngye nem is egy bitang erős jelenetet tud felmutatni - ezek közül az egyik az a bizonyos liftes összeomlás, illetve az, amiben Grace rázúdítja minden érzelmi kitörését az apjára.

Michael Keaton és Mila Kunis külön-külön is nagyon jó alakítást nyújt, de a közös jeleneteikben valami eszméletlenül jól működik a kémia. Már-már egy valódi apa-lánya kapcsolatot láthatunk náluk, ami egyértelműen a szülőszobás résznél csúcsosodik ki. Hozzáteszem, hogy ezeknél a jeleneteknél a rendező sokat merített az édesanyja Örömapa 2. című filmjéből, de ezzel egyébként semmi probléma nincsen.

Kicsit hosszú, kicsit aránytalan, de összességében nem egy rossz Meyers-Shyer alkotás az Apák gyöngye. A rendező nagyon sokat fejlődött az első filmje óta, és külön öröm volt számomra látni, hogy ezzel a produkcióval ismét gyarapodott az alternatív karácsonyi filmek listája, és nem csak azért, mert az utolsó jelenetek karácsonykor játszódnak, hanem mert ez egy kedves történet a szeretetről és a családról; arról, hogy észrevegyük, mi is a legfontosabb az életünkben.