Makkegészségesen feküdt le aludni a 22 éves lány, de másnapra lebénult a fél arca és hamarosan járni sem tudott

Egy ártalmatlan tünetből rémálom

Az angliai Barrow-in-Furnessben élő, 22 éves Lillie Thorne élete legboldogabb időszakát élte, miután épp befejezte első saját otthonának felújítását. Egy fárasztó takarítással töltött szabadnap után teljesen megszokott módon feküdt le aludni október elsején. Másnap reggel azonban sokkoló felismerésre ébredt: az arca egyik fele teljesen lebénult. A sürgősségin a jelenséget Bell-parézisként, azaz egy átmeneti, jóindulatú arcidegbénulásként diagnosztizálták. A protokollnak megfelelően szteroidokat kapott, és azzal küldték haza, hogy a teljes felépülés akár fél évet is igénybe vehet. A rémálom azonban még csak ekkor kezdődött.

Amikor az orvostudomány is a sötétben tapogatózik

Másnapra Lillie beszéde összefolyóvá vált, így azonnal visszakerült a kórházba. A koponya CT kizárta a stroke lehetőségét, az orvosok pedig először a Ramsay Hunt-szindrómára gyanakodtak, ám a vírusellenes kezelés ellenére a lány állapota drasztikusan hanyatlott. Október hetedikére a korábban makkegészséges fiatal elvesztette a beszéd- és járásképességét, a testét pedig napi szinten akár harminc görcsroham rázta meg.

Nagynénje, Ashleigh Thorne szerint a család számára az volt a leginkább szívbemarkoló, hogy Lillie a felismerhetetlenségig leépült, miközben a szakemberek tehetetlenül álltak a rejtélyes eset előtt. A kimerítő vizsgálatsorozatok végül egy váratlan eredményt hoztak: a diagnózis funkcionális neurológiai zavar (FND) lett.

Zavar a rendszerben: mi is az az FND?

A funkcionális neurológiai zavar az orvostudomány egyik legkülönösebb jelensége. Hogy megértsük a betegséget, érdemes az agyat egy számítógéphez hasonlítani. Míg egy stroke vagy egy daganat esetében a „hardver” sérül, az FND esetében a fizikai szerkezet teljesen ép, de a „szoftver” meghibásodik. Az agy és a test közötti kommunikáció összeomlik, a rendszer fals információkat küld, ami rohamokhoz, bénuláshoz vagy beszédzavarhoz vezet. Bár a szakemberek sokszor extrém stresszt vagy rejtett traumát sejtenek a háttérben, az esetek jelentős részében – ahogy Lillie-nél is – a betegség minden előjel nélkül, a semmiből csap le.

Hosszú út a felépülésig

Bár Lillie-t október végén kiengedték a kórházból, az élete egyelőre nyomokban sem emlékeztet a korábbira. Nagyszüleihez költözött, és bár a beszédképességét részben visszanyerte, még mindig dadog, folyamatos rohamokkal küzd és kerekesszékhez van kötve. A betegség kezelése nem gyógyszeres: a betegeknek egy speciális rehabilitáció során szó szerint újra kell tanítaniuk az agyukat a helyes működésre.

Mivel az állami egészségügy (NHS) regionális központjaiban nem felelt meg a szigorú kritériumoknak, a család most közösségi finanszírozásból próbálja összegyűjteni a pénzt egy leedsi magánklinikán történő, létfontosságú idegrendszeri rehabilitációra, hogy a 22 éves lány visszakaphassa az életét.

(via)