Kiléphetünk a saját testünkből? A kutatók olyan jelenséget vizsgáltak, amelyre még mindig nincs mindenre kiterjedő magyarázat

Történelmi viszonylatban a test elhagyásának élményét évszázadokon át kizárólag a misztikum, a vallás vagy a spirituális ébredés számlájára írták. Az emberek úgy hitték, a lélek ilyenkor szó szerint kilép a fizikai burokból, hogy a magasból szemlélje az eseményeket. A modern neurobiológia és pszichiátria azonban ma már képes benézni a függöny mögé. Egyre világosabbá válik, hogy az oxigénhiányos agy, a traumára reagáló idegrendszer vagy épp a térérzékelésért felelős központok apró zavara hogyan épít fel egy hiperrealisztikus, mégis teljesen szubjektív alternatív valóságot, amely az átélő számára megkülönböztethetetlen a fizikai tényektől.

Carl Jung lehetetlen perspektívája

A neves svájci pszichiáter, Carl Jung 1944-ben, egy majdnem végzetes tüdőembólia során tapasztalt meg egy klasszikus testen kívüli élményt. Beszámolója szerint felemelkedett a magasba, és onnan figyelte a Föld és az óceánok széles ívét. A dolog érdekessége, hogy mindez két évvel azelőtt történt, hogy az emberiség egyáltalán elkészítette volna az első űrfelvételeket a bolygóról. Jogos a kérdés, hogyan volt képes az oxigénhiányos elme megalkotni egy olyan látványt, amelyet korábban senki sem láthatott a saját szemével. Míg egyesek az egekig emelkednek, mások csupán néhány méterrel a kórházi ágyuk felett lebegnek, de a külső nézőpont mindkét esetben fizikailag lehetetlennek tűnik.

A trauma és a test elhagyása

A kutatások szerint a jelenséghez nem feltétlenül kell a halál küszöbén állni. A Personality and Individual Differences folyóirat egyik friss tanulmánya több mint ötszáz fő vizsgálata alapján rámutatott, hogy a testen kívüli élményeket átélők körében magasabb a pszichiátriai diagnózisok és a traumák aránya. Bár ez nem jelenti azt, hogy a jelenség önmagában mentális betegség lenne, felveti annak lehetőségét, hogy az agy a szélsőséges stresszre egyfajta erős disszociatív válasszal reagál. A tudat mintegy lekapcsolódik a fizikai szenzorokról, így védve meg önmagát a sokktól.

A belső fül apró hibája

Baland Jalal neurotudós szerint a test térbeli elhelyezkedését feldolgozó jobb agyfélteke, azon belül is a fali lebeny zavara is okozhatja az élményt, más szakértők azonban egy jóval prózaibb okra gyanakszanak. A Cortex tudományos lapban megjelent elemzés szerint a szédüléssel és a belső fül problémáival küzdő betegeknél szignifikánsan gyakrabban fordulnak elő ilyen tapasztalások. Ebben a megközelítésben a belső fül egyensúlyozó szervének működési zavara okozza azt az észlelési aszimmetriát, amely miatt hirtelen úgy érezzük, kiléptünk a saját testünkből.

Átlátni a zárt ajtókon

Az EXPLORE folyóirat kísérletében 21 résztvevőt kértek meg, hogy próbáljanak meg mesterségesen testen kívüli állapotba kerülni, és azonosítsanak tárgyakat egy számítógép képernyőjén. Bár a tárgyak helyzetét senki sem találta el a véletlennél jobb arányban, egy váratlan fordulat mégis feladta a leckét a tudósoknak. Két résztvevő anélkül, hogy erre kérték volna őket, pontosan leírta a zárt ajtók mögött dolgozó kutatók elhelyezkedését és tevékenységét. Bár ez a tudomány jelenlegi állása szerint nem tekinthető egyértelmű bizonyítéknak, a kutatók szerint rávilágít arra az izgalmas kérdésre, hogy valójában mit is értünk a valóság fogalma alatt.

(via)