„Az orvosok puffadásnak hitték apám rákját - gyötrelmes halála elkerülhető lett volna”

Egy édesapa, akinek a családja szerint túl későn diagnosztizálták a rákját, egy kórházi folyosón üvöltve könyörgött, hogy „vágják le a lábait” - nem sokkal később pedig elhunyt. A 71 éves Bharat Gharut hasi fájdalmakkal és puffadással szállították kórházba, ahol akut hasnyálmirigy-gyulladást diagnosztizáltak nála.

Lánya, a 39 éves Careena Gharu grafikus és jógaoktató az édesapjával és a testvérével tartott a kórházba. Elmondásuk szerint amíg az édesapjuk elviselhetetlen fájdalmak között volt, őket egy folyosón hagyták, és mire az orvosok egy kórterembe tolták, már túl késő volt, percekkel később meghalt. Careena így nyilatkozott:

Ha első alkalommal megfelelően utána járnak, műthető lett volna. De olyan gyorsan terjedt, hogy az orvosok azt mondták, az egyetlen választás a kemoterápia vagy a palliatív ellátás. A mentőben adtak neki némi morfiumot, de amikor megérkeztünk a kórházba, még mindig iszonyatos fájdalmai voltak. Egy folyosón hagytak minket. Azt üvöltötte: »Valaki segítsen!« Apámat minden lépésnél cserbenhagyták, amíg végül egy rendkívül fájdalmas, de elkerülhető halált nem halt.

Bharat Gharu 2024 júniusában kezdett először hasi diszkomfortérzést tapasztalni. Kórházba került, ahol akut hasnyálmirigy-gyulladást állapítottak meg, majd hazaengedték. Az orvosok két hónap múlva esedékes kontrollvizsgálatot ígértek, de a család elmondása szerint Bharat soha többé nem hallott felőlük. Ugyanazon év novemberében aztán ugyanezekkel a tünetekkel ismét kórházba került. Ekkor egy daganatot találtak, és biztosították Bharatot, hogy ki fogják vizsgálni. Január végére Bharat ismét kórházban volt egy biopszia miatt, és döbbenetére közölték vele, hogy negyedik stádiumú hasnyálmirigyrákja van, amely már átterjedt a tüdőre, a májra és a csontokra is.

Mindenki megsemmisült, beleértve őt is, hatalmas sokk volt. Elkeseredtünk, hogy odáig fajult a helyzet, hogy észre sem vettük, rák is lehet. Két opciót kapott: a kemoterápiát vagy a palliatív ellátást. Ő a palliatív ellátást választotta. Otthon akart lenni, nyugalomban. Tudta, hogy már nem lehet mit tenni, és az utolsó napjait fájdalommentesen akarta leélni

- mondta az elhunyt férfi lánya.

2025. március 16-ának reggelén Bharat rosszul lett a fürdőszobában és összeesett. Careena elmondása szerint:

Nem tudott állni, iszonyatos fájdalmai voltak, és vért ürített a székletével. Anyukám azonnal az utasítások szerint cselekedett, és hívta a palliatív csoportot.

A család szerint a segélyszolgálat eleinte azt feltételezte, hogy valószínűleg csak aranyérről van szó, és nem akartak senkit kiküldeni, ám a fiatalabb testvér telefonon könyörgött a segítségért. Careena elmesélése alapján a kiérkező mentősök nem volt hajlandók gyógyszert beadni, arra hivatkozva, hogy a palliatív csapatnak kellene bemutatnia egy gyógyszerelési táblázatot arról, mit szed.

Közben apám végig üvöltött, ők pedig megtagadtak minden fájdalomcsillapítást

- emlékezett vissza a lány, majd hozzátette:

Még a kórházba sem akarták elszállítani. De a palliatív csapattól senki sem jött. Csak vártuk, hogy valaki segítsen rajta, de semmi.

Végül, mivel a palliatív csoport túl sokáig késett, a család úgy döntött, saját maguk viszik kórházba. A kórházban legalább 20 percre egy folyosón hagyták őket. Végül Bharatot betolták egy kórterembe, és a mentős megmérte a vérnyomását. Careena így emlékezett vissza:

44/29 volt. A mentős azt hitte, hogy a mérési eredmény rossz, de azért volt ilyen alacsony, mert apám haldoklott. Ekkor apám rám meg a testvéremre nézett, azt mondta, hogy nem kap levegőt, és meghalt. Hirtelen a szoba megtelt nővérekkel és orvosokkal, akik megpróbálták újraéleszteni - annak ellenére, hogy előtte senki sem segített rajta.

A család türelmét kimerítette a történtek sora, és felelősségre vonást követelnek a haláleset miatt, amely elmondásuk szerint teljes mértékben elkerülhető lett volna - írja a Mirror.