„A fiam mindössze 4 éves volt, amikor reggeli közben agyvérzést kapott - fogalmam sem volt, hogy ez megtörténhet”

Egy négyéves kisfiú édesanyja, aki hirtelen agyvérzést kapott reggelizés közben, a figyelmeztető jelekre hívja fel a figyelmet - miután kezdetben mind ő, mind az orvosok azt hitték, hogy a gyermek „túl fiatal” egy ilyen egészségügyi vészhelyzethez.

Bár a sztrókot gyakran az élet későbbi szakaszában előforduló eseményként tartják számon, a kis Jack Wade beszéde egy átlagos reggelen zavarttá vált, az arca pedig az egyik oldalon eltorzult. Bár a tünetek kezdetben elmúltak, később visszatértek, és Jack összeesett, nehezen beszélt, és a teste egyik oldalát sem tudta mozgatni.

Rettegő édesanyját, Leanne-t kezdetben megnyugtatták, hogy Jack fiatal kora és a tünetek enyhülése miatt a sztrók valószínűtlen. Az ösztönei azonban azt súgták, hogy valami komoly baj van, ezért azonnal a helyi kórházba rohant vele. További rosszullétek és sürgős vizsgálatok után Jacket a Great Ormond Street Kórházba szállították, ahol ischaemiás sztrókot diagnosztizáltak nála. Az anyuka így emlékezik vissza a történtekre:

Semmi sem készít fel arra, amikor azt hallod, hogy a négyéves gyereked sztrókot kapott. Nem számítasz rá, hogy ezek a szavak valaha is a életed részévé válnak. Mielőtt ez megtörtént Jackkel, nem is tudtam, hogy a gyerekek kaphatnak sztrókot. El sem tudtam képzelni, hogy valaha is nekem kell felismernem a jeleket egy négyévesen.

A sztrók esélye fiatalabb korban

A Stroke Association adatai szerint, jóllehet a sztrókok negyede aktív korú embereket érint, a 18-34 év közötti brit fiatalok egyharmada (34%), a 35-44 éveseknek pedig szinte negyede (24%) hiszi azt, hogy túl fiatal ahhoz, hogy sztrókot kapjon. Az orvosok később úgy vélték, hogy Jack sztrókja összefüggésben állhatott az agyában lévő erek gyulladásával, amelyet egy korábbi bárányhimlő-fertőzés váltott ki.

Jack három hetet töltött kórházban 2026 májusában - részben a Great Ormond Street Kórházban, részben a Basildon Kórházban -, ahol kezelést kapott és számos vizsgálaton esett át. A sztrók óta Jack biztató javulást mutatott. Az arcának az állapota javult, visszatért az önbizalma, és folyamatosan nyeri vissza képességeit. A történtek azonban mély nyomot hagytak az egész családon, és Jack továbbra is gyógyszert szed, miközben az iskolakezdésre készül. Aggódó édesanyja továbbra is tart egy újabb rohamtól.

Aggodalom a jövő miatt

Leanne így fogalmazott:

Hihetetlenül hálás lehetsz amiatt, hogy a gyermeked itt van és jól van, miközben mégis halálra rémülsz attól, hogy mi történhet ezután. Mindkét érzés létezhet egyszerre. Nem akarom, hogy egyetlen más édesanya is azt hallja, hogy a gyermeke túl fiatal a sztrókhoz, miközben a saját szemével látja a jeleket.

Minden nehézség ellenére Jack egy élénk kisfiú maradt, aki imád a családjával, különösen a kisebb testvérével, George-dzsal időt tölteni. Leanne reméli, hogy a történetének megosztásával segít más családoknak is megérteni, hogy a sztrók a gyerekeket is érintheti, és arra buzdítja az embereket, hogy a diagnózison túl a gyermeket is lássák.

Jack sokkal több, mint a sztrókja. Ő az én kisfiüm. Ő George bátyja. Vicces, magabiztos, pimasz és tele van élettel. A sztrókja a történetének egy része, de nem határozza meg, hogy ki ő

- mondta az anyuka.

Leanne a Stroke Association „Survival Is Not Enough” (A túlélés nem elég) elnevezésű kampányának keretében osztja meg a történetét, hogy felhívja a figyelmet a gyermek-sztrókra és a jelek felismerésének fontosságára - még nagyon fiatal gyermekek esetében is.

Üzenetem a többi szülőnek egyszerű: bízzatok az ösztöneitekben. Mindenkinél jobban ismeritek a gyermeketeket. Tudjátok, hogyan szokott beszélni, hogyan mozog, és milyennek kellene lennie az arcának. Ha valami hirtelen megváltozik, és nem tűnik helyesnek, emeljétek fel a hangotokat. Tegyetek fel kérdéseket újra és újra

- idézi az anyuka szavait a Mirror.