Néhány élőlény nagyon furcsán kezdett viselkedni a tenger mélyén, pont sikerült filmre venni

A tenger mélye évszázadok óta lenyűgözi az embert titokzatosságával és kiismerhetetlenségével. A felszínen nyugodt, sós víztükör alatt olyan világ rejtőzik, melyet még ma is csak részben ismerünk. A színes korallzátonyoktól a sötét mélytengeri árkokig élőlények milliárdjai népesítik be ezt a hatalmas ökoszisztémát, ahol az élet szabályai gyakran merőben eltérnek a szárazföldön megszokottaktól. Itt az evolúció különös játékot űzött a formákkal, színekkel, a viselkedésekkel és a túlélési stratégiákkal. Némely faj lenyűgöző intelligenciával, mások különleges védekező mechanizmusokkal tűnnek ki. De vannak olyan jelenségek is, melyek még a tudósokat is megdöbbentik: ilyen például a delfinek szokatlan viselkedése, amikor gömbhalakkal kerülnek kapcsolatba.

A delfinek a tengerek legintelligensebb élőlényei, hihetetlen tudással rendelkeznek.

A delfinek már régóta ismertek intelligenciájukról, játékosságukról és összetett társas viszonyaikról. Képesek eszközöket használni, kommunikálnak egymással különböző hangjelekkel, sőt, még tanulásra és problémamegoldásra is képesek. Azonban a megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy ezek a tengeri emlősök néha nem csak a túlélésük érdekében viselkednek furcsán, hanem olykor saját örömükre is kísérleteznek a környezetük adta lehetőségekkel. Egyes dokumentált esetek szerint fiatal delfinek csoportosan kezdik el bökdösni a gömbhalakat, óvatosan, anélkül, hogy megölnék őket. Ennek a viselkedésnek azonban semmi köze a vadászathoz, sokkal inkább egyfajta szertartásos játékra emlékeztet. A delfinek tudatosan próbálnának csak annyi stresszt okozni a halnak, hogy az kis mennyiségű mérget engedjen ki a testébe zárt mirigyekből.

A gömbhallal nem éri meg cécózni, a delfinek viszont konkrétan dílernek használják.

A gömbhal, más néven fugu, a világ egyik legerősebb idegmérgét, a tetrodotoxint tartalmazza. Ez az anyag már egészen kis dózisban is bénulást, sőt halált okozhat az ember számára. Mégis, a delfinek viselkedése arra utal, hogy ők képesek úgy adagolni a mérget, az állat bökdösésével és szájba vételével, hogy annak ne legyen halálos következménye, ugyanakkor pszichoaktív hatásai érvényesülhessenek. Több megfigyelés szerint a delfinek ilyenkor különösen nyugodttá, álmodozóvá válnak: egyes példányok láthatóan hosszú perceken át lebegnek a vízfelszín közelében, miközben lassan úsznak, mintha egyfajta bódult állapotban lennének. A jelenet egészen szürreális: mintha egy drogos rituálét figyelnénk meg az állatvilágban.

Ezek a megfigyelések ugyan nem minden részletükben bizonyítottak még és a tudományos világban is vita tárgyát képezik, de egyre több videó és terepszelén gyűjtött adat támasztja alá, hogy a delfinek valóban képesek tudatosan használni a gömbhal mérgét bódító szerként.

A delfinek a bódulást tudatosan idézik elő, a gömbhal mérgét mint egy drogként használva, erről a BBC felvételt is készített: