Gyanútlanul segített egy kéregetőnek az édesanya, majd jött a sokk: kapott egy csomagot

,,Emlékezz arra a napra, amikor nem volt meg az, amid ma már megvan."

Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy milyen szerencsések is vagyunk. Luxushajókról, villákról, milliárdos vagyonról álmodnak az emberek, lottófőnyereményről, ami megváltoztatja az életet, közben pedig szinte elfelejtünk élni és megbecsülni azt, amink van. Az idegesítő szüleinket irigylik az árvák, a nehéz természetű párunkat a szinglik, az idegesítő főnökünket a munkanélkülit, a bosszantó szomszédot pedig a hajléktalanok. Mindig van lejjebb és feljebb is, a lényeg az, hogy miután mi magunk megtaláltuk az életünkben a szépséget, a fennmaradó erőforrásainkkal segítsünk másoknak is.

[[cikk1]]

Így tett az az édesanya is, aki a kislánya kinőtt ruháit hirdette meg a közösségi médiában.

A történet innentől ismerős: számtalan üzenet érkezett, mérést, képeket kérve, azonban volt egy, ami kitűnt a többi közül. A hölgy őszintén leírta: nincsen semmi pénze. Egyetlen kislányt nevel, aki a szeme fénye, ám sajnos nem tudja neki megadni, amire szüksége lenne, mivel a férje nem sokkal a szülés után lelépett, nem bírta a családos életet. Levelében nem éppen panaszkodva, inkább tényszerűen azt is leírta, hogy a férfinek már új párkapcsolata van, akivel hamarosan gyermekáldás elé néznek. A gyerektartás beszedése nem egyszerű, egy tróger, alkalmi munkákból tengődő férfi esetében pedig szinte semmi, így tisztelettel, reménykedve, de kérte a kislány ruha csomagot.

[[cikk2]]

A hirdető hezitált: sajnos rengeteg a csaó, gyakran az értékes adományokat a Marketplacen, vagy különböző Facebook csoportokban látják a tulajdonosok, így a bizalmatlanság ki hazánkban (és máshol is) alap.

A kéregető hátrányos helyzetű anyukának viszont bizalmat szavazott Anna, az eladó, ugyanis veszíteni semmit nem veszített, arra a éhány ezer forintra pedig, amit a csomagért kapott volna, szerencsére nem volt szüksége. Feladta saját költségén a ruhákat, majd nem is gondolt már erre a tranzakcióra. Egészen addig, ameddig nem csengetett a postás. Egy csomagot hozott, neki. Először Anna nem ismerte fel a címzettet, majd leesett neki miről van szó. A kéregető, hátrányos helyzetű anyuka volt a feladó. A csomagot meglepetten, izgatottan bontotta és óriási meglepetés volt, amit benne talált. Néhány gyermekrajz, néhány saját készítésű karkötő és pár fotó volt benne: olyan óvodai eseményekről, ahol a kislány az adomány ruhákat vette fel.

Anna azonnal lelkiismeretfurdalást érzett, mikor szembesült vele, hogy a neki már felesleges ruhák egy pöttöm kislány egész évét boldoggá tették: az interneten kezdte el hirdetni a történetét és mindenkit arra buzdít, hogy hiába a rengeteg csaló, időnként bízni kell, mert néha egyetlen olcsó csomag valóban életmentő lehet, főleg ha egy ártatlan kislány attól balenrinának, vagy épp hercegnőnek érezheti magát.

[[cikk3]]

_{Forrás: scoop.upworthy.com}