Óriási magyar busztemetőt találtak, a tiltott helyen a kamera különös dolgot szúrt ki

Magyarországon az elmúlt évtizedekben sokat változott (elvileg fejlődött) a tömegközlekedés. Azonban míg 30-40-50 éve szinte gyakorlatilag mindenki busszal és vonattal közlekedett, ma már majdnem minden családnak legalább egy vagy két autója van. A tömegközlekedési járműveket üzemeltető társaságoknak (amik ma már hivatalosan egy "zászló", a MÁV alatt futnak) muszáj volt a fennmaradásuk érdekében a racionalizáció. Ez pedig szerencsére gyakran együtt járt a meglévő géppark korszerűsítésével is. A Volánbusz egykori Ikarusai, de a későbbi Credo buszok közül is már sok-sok példány végezte a roncstemetőkben. Szerencsésebb esetben magánkézbe adták el a még használható darabokat, bár arról is vannak értesüléseink, hogy a harmadik világ országainak jutott belőlük. 

Egyébként korábban sem volt ritka, hogy a magyar szemnek ismerős járművek bukkanjanak fel egy-egy rosszabb sorsú afrikai vagy délkelet ázsiai állam úttalan útjain, utcáin. Azonban a legtöbbször nem ez a magasztos sors jut a lerúgott magyar buszoknak. Ugye korábban szinte az utolsó pillanatig, a már-már menthetetlen állapotig rótták az ország vagy éppen a főváros kilométereit ezek a buszmatuzsálemek. Míg már nem érte meg a fenntartásuk, javíttatásuk.

Ekkor kerültek olyan roncstemetőkbe, rozsdaudvarokba, ahol várták az olyan elhivatott felfedezőket, mint például urbexgyula, aki megszállottja ezeknek a speciális helyeknek és járműveknek. 

Az egészen prodi videós nem csak TikTokon, hanem a Youtube-on is jelen van, és hagyja meg az utókornak urbexes, néha egészen nosztalgikus és szívszorító felfedezéseit. Urbexgyula gyakorta még a vandálokat is megelőzi, igaz, a fosztogatókhoz hasonlóan ő maga is tilosban jár azáltal, hogy magánterületen vizsgálgatja a magára és a természet rendjére hagyott veterán buszokat. 

Igaz, legutóbbi videójában felhívta rá a figyelmet, hogy bár rengeteg járművet vet ki magából a Volánbusz, azok általában egy-egy magánterületen a szabad  ég alatt nem csak a rozsdásodást várják, hanem valójában az újra feldolgozást. Ugyanis a legtöbb, immár használhatatlan járművet egyrészt megszabadítják a még használható darabjaiktól, majd másrészt jó eséllyel egy már az állami cégektől független vállalkozás hozzálát a bontáshoz. Ilyenkor a buszt szó szerint szét vágják, és a legrosszabb esetben is fém alkatrészeit, darabjait az anyagának megfelelően értékesítik, hogy aztán bedarálva, beolvasztva újjászülessenek, jó eséllyel valami teljes új formában. 

Ám érdemes megjegyezni, hogy néhány darab annyira roncs és rozsdás állapotban leledzik a szabad églágy ölén, hogy már annyit sem ér, hogy lebontsák. A természet pedig utat tör, és az évek, évtizedek alatt szépen lassan bekebelezi a magára és az urbexes kalandorokra hagyott járművet. 

Urbexgyula érzelmes felvétele a roncstemetőről: