Kiforgatták a magyar politikus szavait, elképesztő mi jött ki belőle

Mindenki jól ismeri a Tengerre, magyar! felszólítást, ez volt a címe például a Magyar Természettudományi Múzeum június 21-én zárult kiállításának is. Készült ezzel a címmel dokumentumfilm is a nyolcvanas években, mégis van némi baj ezzel a szlogennel.

A Pallas Nagy Lexikonában is szerepel, pedig valójában egy ferdítésről van szó. A Tengerre, magyar! szállóige ugyanis Kossuth Lajosnak egy 1846-os cikkéből származik, de nem pontosan így olvasható benne, és az eredeti értelme is teljesen más – amire a lexikon is helyesen rámutat.

A szóban forgó írás ugyanis a Tengerhez magyar, el a tengerhez! címet viselte, és Kossuth a gazdasági-kereskedelmi nézeteit osztotta meg benne. Miközben a Tengerre, magyar! „kifordítás” a tengerészeti pályára buzdítja a fiatalságot, bár ennek a mai korban például már kevesebb értelme van, hiszen tengerpartunk sincs.

„És az új kor új szükségeket teremtett. Nekünk Fiuméhoz vasut kell!! E határozatban hazánk jövendőjének egyik kulcsa rejlik, és ha e nemzet minket el nem hágy, a vasut meglesz, s benne egy oly mű leend alkotva, melyhez hasonlót e büszke világ nem sokat mutat, mely a magyar névnek dicsőséget vívand ki, minőről addig alig álmodánk… Tengerhez magyar! el a tengerhez!!”

– olvasható a közel két évszázaddal ezelőtti cikkben. Kossuth ebben annak fontosságára hívja fel a figyelmet, hogy össze kell kötni mielőbb vasúttal a Dunát az Adriával, hogy a magyar áruk a világ minden pontjára eljuthassanak.

Érdekesség, hogy Kossuth és Széchenyi István már ebben a kérdésben sem értettek teljesen egyet. Az 1843-as országgyűlésen ütköztették az ezzel kapcsolatos álláspontjaikat, és míg Kossuth Magyarországon, addig Széchenyi Ausztrián keresztül vitte volna Fiuméig a vasútvonalat.

Érdekes történelmi tények Kossuthról: