Szerbiában van a világ legextrémebb wc-je, alig mer bemenni valaki a félelmetes mellékhelyiségbe

Az emberi higiénia fejlődése szorosan összefonódik a civilizáció alakulásával és a WC, azaz a vízöblítéses vécé története jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt sokan gondolnák. Már az i. e. 3000 körül létezett szennyvízelvezetés az Indus-völgyi civilizáció városaiban, például Mohendzsó-Dáróban, ahol az otthonok külön mosdóhelyiséggel rendelkeztek és a szennyvíz elvezetéséről agyagcsövekkel gondoskodtak. Az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is feltűntek ülőhelyes latrinák, de a higiéniai szemlélet igazán a görögöknél és rómaiaknál kapott hangsúlyt. A római birodalomban közösségi mosdókat építettek márványülőkékkel és állandó vízöblítéssel, sőt, néhol már kézmosásra is volt lehetőség, ezek a helyiségek voltak az előfutárai a mai modern fürdőszobáknak.

Nem volt egyszerű eljutni a mai zárt vécékhez, pedig próbálkozás akadt bőven.

A középkorban viszont jelentős visszalépés történt: Európában a központi vízvezetékrendszerek eltűntek és sok helyen egyszerű emésztőgödröket, latrinákat vagy az épületek oldalához hozzáépített, szükségházként funkcionáló erkélyeket használtak, amelyek alatt gyakran csak a nyílt csatorna, vagy maga az utca volt. A higiéniai körülmények romlása járványokat eredményezett, míg keleten, például a középkori arab világban, vagy Japánban sokkal kifinomultabb megoldásokat alkalmaztak. A 16–17. században megjelentek az első zártabb WC-k, például Sir John Harington 1596-os angliai találmánya, a vízöblítéses toalett, amelyet unokanővére, I. Erzsébet királynő is kipróbált, de a találmány akkor még nem terjedt el széles körben. A 18. század végére aztán megkezdődött a fejlődés: az angol Alexander Cumming szabadalmaztatta az első S-alakú bűzelzáró csővel ellátott vécét 1775-ben, amely megalapozta a modern WC-k működését.

És akkor még egy kis wc történelem, mielőtt bemutatnánk a világ legextrémebb mosdóját:

A 19. század ipari forradalma és a városi infrastruktúra fejlődése hozta el a nagy fordulatot: Londonban és Párizsban kiépültek a csatornarendszerek, a beltéri vízvezetékrendszer pedig lehetővé tette a vízöblítéses vécék széles körű elterjedését. A viktoriánus korban a WC már nemcsak praktikus, hanem esztétikai elem is lett az otthonokban, külön szobákat szenteltek a fürdésnek és az illemhelyeknek. A 20. század során a vécé a globális higiéniai standardok részévé vált és mára alapvető emberi jogként is emlegetik a tiszta illemhelyhez való hozzáférést. De bőven előfordul még ma is, hogy egy wc nem épp a legkényelmesebb, vagy valami más probléma van vele.

Hol van a világ legextrémebb wc-je?

A világ legextrémebb illemhelye Szerbiában, egy sziklafal tetején áll, több mint 8 500 láb magasan a tengerszint felett. A mosdó teljesen működőképes, bár valószínűleg csak hegymászók és túrázók használják. A kilátás igazán félelmetes és nem is tűnik túl biztonságosnak. Azt nem tudni, hogy ki építette és az is rejtély, hogy ki takarítja, de az biztos, hogy az egész világon ismert az aprócska mosdó, mivel minden kétséget kizáróan ez a világ egyik legmagasabb és legszokatlanabb vécéje.

_{Forrás: Facebook, wikipedia}