Egy olasz srác kiakadt, ilyen a randizás magyar lányokkal

Két világ határán: mit jelent a „randevú” Magyarországon és Olaszországban?

„Mi vagyunk mi?” – hangzott el a kérdés egy harmadik randevú után, és bár elsőre romantikusnak tűnhet, egy olasz fiatal számára ez meglepő, sőt, kissé ijesztő is volt. Olaszország déli városaiban talán sok minden történik gyorsan – de a párkapcsolat nem tartozik ezek közé.

Sok külföldi – köztük több olaszországi fiatal – számol be arról, hogy Magyarország sok szempontból más ritmusban él, különösen, ha a szerelem és a randevúzás világáról van szó. Amit ők még ismerkedésnek hívnak, az itt már elköteleződés. Három hét után már közös jövőről, címkékről, tervekről esik szó. Olasz füllel hallva ez döbbenetes.

Címkék és kérdések – túl korán?

Míg Olaszország egyes részein a párkapcsolat természetes módon, lassan, akár hónapok alatt bontakozik ki, addig Magyarországon gyakori, hogy már néhány randevú után konkrét kérdések hangzanak el: „Akkor most mi van köztünk?”, „Komolyan gondolod?”, „Lesz ebből házasság?”

A különbség nem feltétlenül jobb vagy rosszabb – de tagadhatatlanul más. Itt a szerelmi élet gyakran összefonódik a család és a jövő iránti elköteleződéssel, sőt, néha társadalmi elvárással. Egy huszonöt éves fiatal nőtől már kérdezgetik: „Mikor jön a baba?” – míg Olaszországban sokak számára teljesen természetes, hogy harmincöt éves korig még keresi önmagát.

Elvárás vagy kötelesség?

Ez a különbség sokszor nem is a szerelemről szól, hanem arról, hogy mit érez „normálisnak” a társadalom. Egy magyarországi pár számára a kapcsolat gyakran elvárásokkal jár együtt: közös lakás, tervek, házasság, gyerek.

A kérdés nem az, hogy „akarod-e?”, hanem hogy „mikorra tervezitek?” Egy külföldi ezt könnyen érezheti úgy, mintha valamilyen kötelesség terhe nehezedne rá, mielőtt még valóban kötődni kezdett volna.

Rugalmasabb vagy komolyabb a magyarországi felfogás?

Talán a család szerepének eltérő súlya és felelősségérzete áll a háttérben. Az olasz kultúrában is fontos a család, de a fiatalok inkább azt a felfogást követik, ahol megengedett a hosszabb ideig zajló önfelismerés, hogy merre akar tartani, a céljaik felmérése, az önállóság és a személyes szabadság kérdése, a próbálkozás. A magyar fiatalok viszont – különösen vidéken – gyakran úgy érzik, hogy bizonyos mérföldköveket el kell érniük, közvetlen utána, miután megismerkedtek párjaikkal. A házasság és gyermekvállalás Magyarországon sokszor nem választás kérdése, hanem szinte kötelességként értelmezendő a kapcsolatokra.

„Nálunk ez lassabban megy” – amikor a randevú még nem jövőtervezésről szól

Az olasz fiatalember az alábbiak szerint fogalmazott a videóban:

„Nekem idő kell, hogy megismerjek valakit. Nálunk ez lassabban megy… itt viszont pár hét után már komoly kérdések jönnek, mintha dönteni kéne, mielőtt még igazán elindult volna bármi. Nem arról van szó, hogy nem akarok kapcsolatot – csak szeretném, ha nem lenne azonnal elvárás mögötte.”

Mondataiból egyértelműen érződik, hogy számára a randevú elsősorban a valódi megismerésről szól – nem pedig egy előre megírt forgatókönyv kötelező első jelenetéből.

Két fél – két tempó

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne működhetnének ezek a kulturális különbségek. De csak akkor, ha van köztük megértés. Ha az egyik fél már családot tervez, eközben a másik még a másik keresztnevét tanulja, abból könnyen lesz félreértés – vagy kellemetlenebb élmény.

Az igazi kérdés nem az, hogy ki ront el valamit, hanem az, hogyan lehet úgy találkozni, hogy a randevú ne kötelezettség, hanem lehetőség legyen – akár Magyarországon, akár Olaszországban.

Az alábbi videóban egy olasz fiatalember mesél a tapasztalatairól, hogyan élte meg a randevúzás élményét a magyar lányokkal: