Meglepően gyorsan elkopott Hitler népszerűsége a Német Birodalomban, ekkor ünnepelték utoljára

Az 1933-ban német kancellárrá kinevezett Adolf Hitler már a kezdetektől a versailles-i békerendszer felszámolására törekedett. Nem volt hajlandó belenyugodni abba, hogy az első világháborúban vesztes Németországnak háborús kártételt kellett fizetnie, valamint jelentős területeket csatoltak el tőle Európában, és a gyarmatait is elvesztette.

A nyugati nagyhatalmak tartottak egy újabb háborús konfliktus kialakulásától, ezért a német hivatásos hadsereg létszámát 100 ezer főben korlátozták. Emellett a fegyverkezést is megtiltották, ám Hitler ezeknek az előírásoknak gyorsan fittyet hányt, és 1939 szeptemberéig nem is lett komolyabb következménye az „elszemtelenedésének”.

Lengyelország lerohanásával aztán kezdetét vette a második világégés, amelyet a németek villámháborúnak terveztek, végül hat esztendeig tartott. A nácik eleinte gyors győzelmeket arattak, ami rendkívül népszerűvé tette a Führert a birodalomban.

De vajon mikor állt Hitler a hatalma tetőpontján? A válasz talán meglepő, de még a háború kezdeti szakaszában feljutott a csúcsra, és utána a hatalmas anyagi és vérveszteségek erodálni kezdték a népszerűségét.

Az ezer évig fennálló Német Birodalomban gondolkodó diktátor imádta a monumentális katonai parádékat. Ebben az ókori Római Birodalmat „majmolta”, hiszen a császárok is látványos diadalmeneteket tartottak egy-egy nagyobb hadi siker után.

A németek négyórás katonai parádéval ünnepelték Hitler 50. születésnapját 1939 áprilisában, vagyis még a második világháború kirobbanása előtt. Berlinben 40-50 ezres sereg vonult fel ebből az alkalomból, és a napot nemzeti ünnepnek nyilvánították.

Ehhez képest az utolsó katonai parádéra viszonylag hamar, 1940 júliusában került sor, Franciaország részleges inváziója után. A német fővárosban mintegy 2 millió ember köszöntötte lelkesen az erkélyről integető Hitlert, és a legtöbben ekkor azt hitték, hogy könnyen megnyerhetik a világháborút.

A Szovjetunió elleni hadjárat kudarca, majd a többi sorozatos vereség aztán kijózanítólag hatott a német polgárokra. És alighanem Hitlerre is, aki 1940 nyara után már nem merészkedett nagyobb tömeg elé a birodalmában.

1936-ban nyári olimpiát rendeztek Berlinben, az sem volt szerény: