Életükben halottnak nyilvánították Erzsébet királynő fogyatékossággal élő unokatestvéreit

Nerissa Jane Irene Bowes-Lyon 1919-ben, húga, Katherine Juliet Bowes-Lyon 1926-ban született. Apjuk, John Herbert Bowes-Lyon az anyakirályné, Elizabeth Bowes-Lyon bátyja volt, így a két lány II. Erzsébet királynő és Margit hercegnő első unokatestvérének számított. Szigorúan véve nem a Windsor-házba, hanem a skót arisztokráciához tartozó Bowes-Lyon családba születtek. Az anyakirályné házassága, majd férjének VI. György néven történt trónra lépése azonban közvetlen kapcsolatot teremtett a család és a brit korona között.

Nerissa és Katherine súlyos értelmi fogyatékossággal élt. Nem tanultak meg beszélni, és egész életükben folyamatos gondozásra szorultak. Pontos, mai orvosi értelemben használható diagnózisuk nem ismert. A fennmaradt iratokban olyan megbélyegző kategóriákat alkalmaztak rájuk, amelyek akkor hivatalos kifejezéseknek számítottak, ma azonban már elfogadhatatlanok.

Erzsébet királynő öt fogyatékossággal élő rokonát ugyanabba az intézetbe zárták

A nővérek apja 1930-ban, mindössze 43 évesen meghalt. Tizenegy évvel később, 1941-ben az akkor 22 éves Nerissát és a 15 éves Katherine-t a Surrey grófságban működő Royal Earlswood Hospitalba helyezték. Az intézményt értelmi fogyatékossággal élő emberek tartós ellátására hozták létre. Nem csak ketten kerültek oda. A család anyai ágáról három unokatestvérük, Idonea Elizabeth Fane, Rosemary Jean Fane és Etheldreda Flavia Fane is az Earlswood lakója lett. Mind az öt nő hasonló állapota miatt később felmerült egy öröklődő betegség lehetősége, de annak pontos természetét soha nem igazolták megbízhatóan.

A később megjelent állítások között szerepelt a Huntington-kór és más genetikai rendellenességek neve is, ezek azonban nem tekinthetők bizonyított diagnózisnak. Arra sincs hiteles bizonyíték, hogy az öt nő állapota a Windsor-ház vérvonalához vagy II. Erzsébet leszármazottaihoz kapcsolódott volna.

Nerissa és Katherine még élt, de a családi kézikönyv már halottként tartotta nyilván őket

A történet legsúlyosabb része az 1963-ban megjelent Burke’s Peerage-hez kötődik. A brit főnemesség családfáit és rokoni viszonyait rögzítő tekintélyes kiadvány azt közölte, hogy Nerissa 1940-ben, Katherine pedig 1961-ben meghalt.

Ebből egyik adat sem volt igaz. Nerissa 1986-ig élt, Katherine pedig még több mint fél évszázaddal a neki tulajdonított halálozási év után, 2014-ben halt meg. A két nőt jogi értelemben nem nyilvánították halottá, a polgári nyilvántartásokban továbbra is élő személyként szerepeltek. A Burke’s Peerage azonban a brit arisztokrácia meghatározó kézikönyve volt, ezért a téves bejegyzések gyakorlatilag kitörölték őket a család nyilvánosan hozzáférhető történetéből. Egy másik társasági és genealógiai kiadvány, a Debrett’s már az 1950-es években elhagyta mindkét nő nevét.

A botrány kirobbanása után a Bowes-Lyon család azt állította, hogy az édesanya, Fenella pontatlanul és hiányosan töltötte ki a kiadó által küldött adatlapokat. Unokája később szétszórt emberként jellemezte őt. A magyarázatot azonban nehéz volt összeegyeztetni azzal, hogy a könyv nem egyszerűen kihagyta a nővéreket, hanem két konkrét, valótlan halálozási évet közölt.

Erzsébet királynő unokatestvérének temetésén egyetlen családtag sem jelent meg

A látogatásokról és a családi kapcsolattartásról egymásnak ellentmondó beszámolók maradtak fenn. A Bowes-Lyon család képviselői szerint Fenella 1966-ban bekövetkezett haláláig rendszeresen felkereste lányait, és más rokonok is küldtek ajándékokat, illetve üdvözlőlapokat.

Az intézet egykori dolgozói viszont arról beszéltek, hogy nem tudtak rendszeres királyi vagy Bowes-Lyon családi látogatásokról. Egy korabeli intézményi vezető szerint a nővéreket az 1960-as évek elejéig még látogatták, utána azonban Katherine-nek már nem maradt rendszeres családi látogatója. Mindennapjaiban elsősorban az intézet dolgozói és önkéntesei voltak jelen. Az anyakirályné a beszámolók szerint 1982-ben értesült arról, hogy unokahúgai még életben vannak. Pénzt küldött számukra, amelyből édességeket és játékokat vásároltak. Arra nincs bizonyíték, hogy személyesen meglátogatta volna őket, és a családi kézikönyv valótlan adatait sem javíttatta ki.

Nerissa 1986. január 22-én, 66 évesen halt meg az Earlswoodban. Temetésén a rendelkezésre álló beszámolók szerint csak az intézet dolgozói vettek részt. A közeli Redstone temetőben helyezték nyugalomra, sírját pedig kezdetben mindössze egy műanyag jelző és egy azonosító szám jelölte. Rendes sírkövet csak az ügy nyilvánosságra kerülése után állíttatott a család.

Egy titokban készített fénykép robbantotta ki a királyi botrányt

Nerissa halála után brit újságírók kapcsolatot találtak a szerény sírhely, a Bowes-Lyon név és a királyi rokonság között. A történet 1987 áprilisában került a címlapokra. Ekkor derült ki a szélesebb nyilvánosság számára, hogy Katherine még mindig életben van és intézeti ellátásban él, miközben a Burke’s Peerage 1961 óta halottként tünteti fel. Egy férfi rokonnak adta ki magát, bejutott Katherine-höz, majd titokban lefényképezte a kiszolgáltatott nőt. A felvétel megjelent a brit bulvársajtóban. Az intézet vezetői szerint Katherine nem értette a körülötte kialakult botrányt, és valószínűleg annak sem volt tudatában, milyen kapcsolat fűzi a királyi családhoz.

A Buckingham-palota nem adott részletes magyarázatot. Azt közölte, hogy az eset a Bowes-Lyon család magánügye. A rokonok tagadták, hogy szervezett eltussolás történt volna, a pontatlan családi nyilvántartásra és a korabeli intézeti gyakorlatra azonban nem született minden kétséget kizáró magyarázat.

Katherine az Earlswood bezárása után más surreyi gondozóotthonokba került. Az egyik ilyen intézményt később az ellátás rossz körülményei miatt bírálták, majd bezárták. Katherine-t ismét elköltöztették, végül 2014. február 23-án, 87 évesen halt meg.