Ez volt Puskás Öcsi kedvenc nótája, te is megkönnyezed

1956 őszén a Honvéd csapata még a világ legjobbjai közé tartozott, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán is a pályán volt. Aztán jött a forradalom, és vele együtt a szétszakadás: a sztárok nem tértek vissza Magyarországra, ezzel pedig egy korszak véget ért. A kispesti szurkolóknak negyedszázadot kellett várniuk, mire újra bajnok lett a csapat. Ez idő alatt Puskás neve csak suttogva hangozhatott el, mintha bűnt követett volna el azzal, hogy elhagyta hazáját.

A hetvenes évek végére azonban enyhült a politikai légkör. A hatalom már nem csak megbocsátani volt hajlandó, de egyenesen eszközként akarta használni a világklasszist. Szepesi György és Sebes Gusztáv közvetítésével megszületett a nagy terv: Öcsi bácsit haza kell hozni. Nem titokban, nem sunyin – hanem díszvendégként, az angolok elleni válogatott mérkőzésre.

A megtört jég, és ami mögötte volt

A Real Madrid budapesti vendégjátéka kapóra jött. Puskás a díszpáholyban ült, majd a meccs után nem sokkal Sebes és Szepesi társaságában hazarepült. A felesége, Bözsi néni attól rettegett, hogyan fogadják majd őket. A valóság azonban minden várakozást felülmúlt: ezrek vártak rá a reptéren, az emberek nem felejtenek – főleg nem akkor, ha Puskás Ferencről van szó.

A hazatérés rövid volt, de annál tartalmasabb. Baráti találkozók, látogatás a szülők sírjánál, és egy különleges este egy különleges helyen. Az óbudai Hörpintő étterem piros kockás abrosza mellett ott ült Puskás, a fröccs a lába mellett, és az asztaltársaságban ott volt Koós János is. A könnyed, békebeli hangulatban egyetlen dolog volt, ami mindenkit megrendített: amikor Koós elénekelte Öcsinek a „Nótás kedvű volt az apám” című dalt. A legenda nem szólt, csak nézett, és egy könnycsepp végiggördült az arcán.

Egy utolsó dal – egy utolsó mosoly

Évek teltek el, Puskás Ferenc már itthon élt, ám betegsége miatt a Kútvölgyi kórházban ápolták. Akkor már alig beszélt, csak ritkán nyitotta ki a szemét. Mégis, amikor egy rendezvényen újra elhangzott a dal – Koós János újra elénekelte neki – Puskás Ferenc egyszer csak énekelni kezdett. Tisztán, hangosan. A nóta, amit akkoriban hallott a barátaitól, megmaradt benne, talán az utolsóként. Az utolsó szava azonban már nem dal volt. Csak ennyi: „Hazamegyek.”

A Nemzeti sport cikke szerint Puskás Öcsi kedvenc dala, a „Nótás kedvű volt az apám” nemcsak egy régi sláger volt – hanem a híd, ami összekötötte őt a hazával, a múlttal, a barátokkal. Egy dal, amitől a világ legnagyobb futballistájának is könnybe lábadt a szeme.

Ha elkapta a nosztalgia, akkor most megnézheti Puskás Öcsi legszebb góljait is: