Petőfiről írt dalt a fiatalok kedvence, botrányos lett a dal

A magyar rap egyik legismertebb és legmegosztóbb arca mindig eléri, hogy mindenki róla beszéljen. Krúbi, azaz Horváth Krisztián neve nemcsak a zenefogyasztók, hanem a közbeszéd szintjén is gyakran előkerül – nem véletlenül. Az egykori joghallgatóból lett előadó az utóbbi években számos alkalommal borzolta már a kedélyeket szókimondó, politikai és társadalomkritikus szövegeivel, fellépéseivel és persze botrányai révén. Most viszont egy új szintre lépett: a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját, Petőfi Sándort is beleírta egy olyan dalba, amitől sokakban megállt az ütő.

A szabadszájúság bajnoka

Krúbi pályafutása során következetesen építette fel a karakterét: ő az a srác, aki nem fél kimondani semmit – legyen szó hatalomról, vagy épp a saját démonairól. Szövegei gyakran játszanak a trash és a mély társadalomkritika határán, miközben egy generáció gondolatait fogalmazza meg úgy, ahogy ők valóban beszélnek – és éreznek.

A fiatalok körében hatalmas népszerűségnek örvend: telt házas koncertjei, többmilliós YouTube-nézettsége és díjai (többek között a Fonogram) egyértelműen mutatják, hogy nem csupán egy múló internetes jelenségről van szó. Krúbi tudatosan használja az iróniát, a tabudöntögetést és a provokációt – de nem öncélúan. Az előadóművész karaktere mögött ugyanis egy rendkívül intelligens, a magyar kultúrát és társadalmat mélyen ismerő figura áll.

Petőfi és a forradalmi hangulat

Épp ezért is ütött akkorát a BEATóval közösen készült dala, amely elsőre egy nyári bulitracknek tűnik, de valójában sokkal több annál – és sokkal megosztóbb is. A szövegben többek között Petőfi Sándor neve is elhangzik, de nem irodalomórákhoz illő kontextusban. A

“szövegem Petőfi Sándor
Golyók lőnek ki a számból"

sorok például egyszerre utalnak a költő forradalmi hevületére és a modern kori szókimondásra, de az értelmezési lehetőségek sora ezzel nem ér véget.

A dal ugyanakkor nem csak Petőfit idézi – inkább azt a világot mutatja be, amiben Petőfi hangja ma talán teljesen máshogy szólalna meg. A meztelen testek, a drogok, a hedonizmus és a nyers beszéd egy olyan generáció képét festi fel, amely egyszerre túlfogyaszt és túlgondol – miközben még mindig keresi a saját hőseit. A dal végén pedig elérkezik a politikai csavar is, egy olyan sorral, amit aligha játszanának le rádióban, és amitől a kultúrpolitika is felkapja a fejét.

Botrány vagy tükör?

A kérdés már nem is az, hogy a dal ízléstelen vagy sem – hiszen Krúbinál sosem ez volt a lényeg. Sokkal inkább az, hogy mit mutat meg a társadalomról, a generációról és arról, hogyan viszonyulunk ma a hősökhöz, akár egy Petőfihez is. Lehet rajta felháborodni, lehet rajta nevetni – de figyelmen kívül hagyni nem lehet.

Ez pedig talán minden igazán ütős művészet ismérve.

Ha kíváncsi a dalra, itt meghallgathatja - figyelem, csak erős idegzetűeknek!