Csuja Imre az aluljáróba kényszerült, annyira kevés fizetést kapott a színháztól, hogy sapkákat kellett árulnia egy kis plusz pénzért

Csuja Imre hazánk egyik legismertebb színésze. Sokaknak A mi kis falunk polgármestere jut róla eszébe, de emellett számtalan színpadi-, filmes-, és szinkronszerep kötődik a nevéhez. A Jászai Mari-díjas színművészről nemrég elképesztő történet került nyilvánosságra, ugyanis Tenki Rékával együtt vendég volt Kadarkai Endre A nagy dilemma című műsorában, ahol többek között arról is beszélt, hogy miért kényszerült aluljáróba.

Mint oly sok magyar színészkollégája, Csuja Imre is megtapasztalta, milyen a küszködéssel teli művészélet, és milyen az, amikor olyan kevés fizetést kap a színháztól, hogy kénytelen mellékmunkákat is bevállalni azért, hogy egy kis plusz pénzt keressen.

Így történt, hogy dolgozott például sírkövesnél, volt rakodómunkás, és sapkákat is árult a budapesti aluljáróban.

Mint mondta, korábban úgy nézett ki egy napja, hogy a színházi próbák és előadások között cipelte a sírköveket, drótkefézte a mohát a temetőben, és amit ezért kapott pénzt, azzal egészítette ki a családi kasszát. Később, mikor átkerült Debrecenbe, rakodómunkás lett. Bár sok helyre hívták – például különböző ünnepségekre verset mondani –, de ezek mindig ingyenmunkák voltak.

Mikor Budapestre jött, azt gondolta, könnyebb lesz, de nem így történt.

Felszerződött a fővárosba, de a fizetése így is kevés volt. Ezért azokat a sapkákat, amiket a felesége kötött, az öccsével együtt az Örs vezér téren, az aluljáróban árulták. Csuja Imre visszaemlékezett arra a napra, amikor az egyik színházi kritikus észrevette őt, miközben ezt a munkát végezte, odament hozzá, és megkérdezte tőle, hogy "erre egy színész rászorul?", ő pedig azt felelte erre:

„most igen”.