Keresztes viperára bukkantak Somogyban - ezt jobb, ha tudod, mielőtt túrázni indulsz

Hazánkban ritkán nyílik alkalom arra, hogy természetes környezetükben találkozzunk mérges kígyókkal, hiszen a fokozottan védett fajok populációi jelentősen visszaszorultak az utóbbi évtizedekben. A hazai erdőket és vizes élőhelyeket járva azonban néha még rábukkanhatunk egy-egy rejtőzködő példányra. A közelmúltban Somogy vármegyében örökítettek meg egy kifejezetten ritka hüllőt, amely újra felhívta a figyelmet ezekre a különleges, ám méltatlanul félreértett élőlényekre és a természetjárás alapvető szabályaira.

Itt fedezték fel a keresztes viperát

Egy Somogy vármegyei természetjáró bukkant rá a hazánkban kifejezetten ritkának számító, szigorúan védett hüllőre. Az észlelésről készült felvétel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának Facebook-csoportjában jelent meg, ahol a bejegyzésből kiderült, hogy az állatot Kaszón sikerült lefényképezni.

Nem ismeretlen terep a faj számára

A Kaszó környéki erdőségek nem először szolgáltatnak élőhelyet ennek a fajnak: 2018-ban már dokumentáltak itt egy hüllőbefogást. A szakemberek évek óta nyomon követik a hazai keresztesvipera-populációt, és a felmérések aggasztó eredményt mutatnak: az utóbbi évtizedekben drasztikusan lecsökkent az egyedszámuk. Magyarországon csupán elszigetelt foltokban - Somogy és Zala vármegyében, a Tiszaháton, a Beregben, valamint a Zempléni-hegységben - maradhattak fenn, az ország többi részén egyáltalán nem fordulnak elő.

Milyen környezetben élnek és hogyan ismerhetők fel?

A Dráva Szövetség szakértője, Toldi Miklós korábban elmondta a keresztes viperák előszeretettel választják a nedves, mocsaras területeket. Napközben gyakran megfigyelhetők a fás-bokros szegélyekben, rakásolt tűzifa tetején vagy tavak gátjain, amint a napon melegszenek. A téli időszakot a föld alatti üregekben, fák odvaiban vészelik át, ahová nemritkán más hüllőkkel - gyíkokkal vagy siklókkal - együtt húzódnak be.

A nagyjából félméteresre megnövő kígyó színváltozata rendkívül sokszínű: a világosabb fehéres, ezüstös és szürke árnyalatoktól kezdve, a rézvörösön át, akár a teljesen fekete példányokig terjedhet. Legfőbb ismertetőjegyük a fejükön látható, X alakot formázó minta, valamint a szemüktől a nyakuk felé húzódó sötét sáv.

Veszélyesek az emberre?

Magyarország két őshonos mérgeskígyó-faja közül a keresztes vipera az egyik (a rákosi vipera mellett). Ugyan a marása mérgező, a méreganyaga viszonylag alacsony toxicitású, és fényévente mindössze néhány marásos esetet jegyeznek fel. Ha mégis megtörténik a baj, azonnali orvosi ellátás és ellenszérum beadása szükséges. A viperák alapvetően tartanak az embertől, nem támadnak ok nélkül: menekülni próbálnak vagy elrejtőznek, és csak akkor marnak védekezésképpen, ha meglepik vagy véletlenül rájuk lépnek.

Tanácsok a természetjáróknak

A szakemberek azt tanácsolják, hogy aki ilyen élőhelyen kirándul, zárt bakancsot viseljen, ha pedig viperát lát, ne próbálja kézzel elhajtani, és semmiképp ne akarja megfogni - ezt a faj fokozott védelme egyébként is tiltja - írja a Sonline.