Veszélyes kalandtúra lett a vonatozásból - A folyó feletti hídon, a sínek közt sétáltak a magukra hagyott utasok

Kihalt a motor, pokoli meleg lett a fülkében

A magyar mellékvonalakon utazni gyakran felér egy időutazással, de ami a Mezőtúr és Szarvas között közlekedő járat utasaival történt, az még a sokat látott ingázókat is meglepte. A több mint negyvenéves Bz motorkocsi Pusztabánréve megállóhelyét elhagyva még a szokásos 60 kilométeres óránkénti sebességgel robogott, amikor hirtelen vészjósló csend telepedett a szerelvényre.

Úgy egy-két perccel Pusztabánréve után érzékeltem először, hogy elkezdett melegebb lenni a kocsiban

– idézte fel a történteket Tobak László, az egyik utas. A szellőzőből már nem jött a levegő, a sebesség rohamosan csökkent, majd az öreg dízelmotor teljesen elnémult. A szerelvény a nyílt pályán, a tűző napon állt meg. Elment az áram, a hűtés pedig leállt, így a fülkében rekedt húsz-huszonöt utasnak a percről percre fokozódó nyári hőségben kellett várakoznia.

Ketyegett az óra, a szegedi központ hajthatatlan volt

Miközben a fülkében egyre elviselhetetlenebb lett a forróság, a jegyvizsgáló és a mozdonyvezető kétségbeesetten próbálta újraindítani a szerelvényt, és felvenni a kapcsolatot a szegedi főmenetirányítással. A helyzet nem volt túl biztató. Mögöttük négy kilométerre volt a legközelebbi aszfaltozott út, előttük 800 méterre a Körös-híd, Mezőtúron pedig esély sem volt mentesítő járatra.

A kétségbeesett utasok logikus kéréssel álltak elő, saját felelősségre szerettek volna leszállni, hogy a közeli Halászlakig gyalogoljanak. A szegedi központ azonban eleinte szigorúan tiltotta ezt. Az áttörést végül egy fanyar poén hozta meg. Amikor a központ már a telefont sem vette fel, az egyik utas félhangosan megkérdezte, mekkora büntetésre számíthat, ha indokolatlanul meghúzza a vésznyitót. A jegyvizsgáló ezen elmosolyodott, majd kihangosítva újra beszélni kezdett az irányítóval. Látva az utasok elszántságát, a központ végül beadta a derekát, és engedélyezte a menekülést a felforrósodott vasdarabból.

Kalandtúra a Körös-hídon át

Mivel a nyílt pályán semmiféle peron nem volt, a magas lépcsőről egyenesen a meredek töltés rézsűjére kellett leugrani. A legelsőként leszálló utas a jegyvizsgálóval és a mozdonyvezetővel karöltve egyenként segítette le a többnyire idős hölgyekből álló utasközösséget, és adogatták le a nehéz csomagokat. Bár a helyzet bosszantó volt, a társaság meglepően jókedvűen és türelmesen viselte a megpróbáltatásokat. Egy idős hölgy meg is jegyezte, hogy az ilyen váratlan kalandok maradnak meg a legtovább az ember emlékezetében.

A csapat végül a sínek mentén, a vágányok között indult el a Körös-híd felé. A folyó feletti átkelésnél mindenki fegyelmezetten figyelt, és épségben átértek a túlpartra. Halászlak megállóhelyénél már nem voltak egyedül, a riasztott rokonok és ismerősök autókkal várták a megfáradt vándorokat, így mindenki eljutott Szarvasra - írja a Blikk.

A körülbelül negyedórás gyaloglást a legtöbben inkább egy jó hangulatú, közösségépítő epizódként élték meg. Az öreg motorvonatok láthatóan egyre nehezebben bírják az extrém nyári hőséget.

A nem mindennapi esetről az egyik utas, Tobak László fotókat is készített. A lerobbant szerelvényről és a hídon egyensúlyozó utazókról készült képeket IDE KATTINTVA LEHET MEGTEKINTENI.

Bár a cikkben szereplő járat végül feladta a küzdelmet a hőséggel, az alábbi felvételen megtekintheted, hogyan is fest menet közben egy klasszikus Bzmot szerelvény: