Megszólalt a mentőegység, így találnak rá az eltűntekre a Duna fenekén, gyomorszorító titkokat árult el

Egressy Mátyás eltűnése napok óta kiemelt figyelmet kap a hatóságok és a közvélemény részéről.

A 18 éves fiatal 2026. január 17-én hajnalban indult haza egy belvárosi szórakozóhelyről, de a 11. kerületi otthonába már nem érkezett meg.

Azóta több bejelentés és észlelés is érkezett a hollétéről, ám ezek többsége nem bizonyult megalapozottnak.

A keresés fordulópontját az jelentette, amikor a Lánchíd környezetében olyan nyom került elő, amely alapján felmerült: a fiú a Dunába zuhanhatott. Az ügyben a rendőrség és a mentőegységek azóta is nagy erőkkel folytatják a kutatást, egyre inkább a folyó medrére összpontosítva.

A Dunában zajló keresések kívülről gyakran egyszerűnek tűnnek: búvárok merülnek, szonárok pásztázzák a medret, a hatóságok pedig módszeresen haladnak előre. A valóság azonban ennél jóval összetettebb és embert próbálóbb. Az Egressy Mátyás ügy kapcsán megszólaló mentőegység részletesen bemutatta, milyen körülmények között dolgoznak, és miért jelenti a Duna az egyik legnehezebb terepet az eltűnésből fakadó keresések során.

Szinte nulla látótávolság a víz alatt – amikor a tapintás válik elsődleges eszközzé

A búvárok beszámolói szerint a magyar folyók többségében – így a fővárosi szakaszon is – a víz alatti látótávolság rendkívül korlátozott. Sok esetben mindössze néhány centiméter áll rendelkezésre, de előfordul, hogy gyakorlatilag semmit sem látnak.

Ez nem rendkívüli jelenség. A Duna sodrása folyamatosan felkavarja az iszapot, az üledéket és az apró szerves anyagokat. Ehhez társul a téli időszak, amikor a hideg víz, az áramlás és a hordalék együttese teljesen ellehetetleníti a vizuális tájékozódást. A búvárok ilyenkor nem a szemükre hagyatkoznak.

Nem látni, hanem „érezni” kell – hogyan dolgoznak a búvárok szinte vakon

A búvár egységek munkája ezekben a körülményekben egészen más logikát követ, mint egy tiszta vizű tóban vagy tengeri környezetben. A mentés során az érzékelés alapja a tapintás, a test mozgására ható ellenállás és az áramlás iránya.

A szakemberek elmondása szerint gyakran úgy haladnak előre, hogy „beleakadnak” valamibe: egy tárgyba, egy kiemelkedésbe vagy egy szokatlan formába. A keresés ezért lassú, fárasztó és rendkívüli koncentrációt igényel. A hideg víz, az átázott felszerelés és a sodrás folyamatosan terheli a szervezetet.

Szonár: segítség, de nem megoldás – miért nem rajzol ki emberi alakot a technika

A rendőrség a búvárok munkáját szonár technikával is támogatja. Ez az eszköz nem klasszikus képekkel segítik a nyomozás előrehaladtát, hanem visszaverődő jelek alapján rajzol ki eltéréseket a mederben.

Fontos azonban hangsúlyozni: a szonár ritkán mutat „emberalakot”.

A gyakorlatban inkább szín- és formaeltérések hívják fel a figyelmet egy adott pontra. Egy árnyalatnyi különbség, egy szabálytalan kontúr, amely több irányból újraellenőrizve válhat gyanússá. Ezután következik a tényleges, fizikai vizsgálat.

Miért ennyire nehéz a keresés? – amit a sodrás, a hideg és az iszap egyszerre okoz

A keresés nehézségét több tényező egyszerre alakítja. A sodrás elsodorhatja a testet, az üledék gyorsan betakarhatja, az átázott ruházat pedig lefelé húzza az embert. Mindez azt jelenti, hogy az eltűnés helye és a megtalálás pontja között jelentős távolság is lehet.

Az eltűnés téli körülmények között különösen kritikus. A víz hőmérséklete ilyenkor egy-két fok körül alakul, ami extrém gyors lehűlést okoz egy, a folyóba zuhant test számára. A mentőegységek tapasztalata szerint ilyen környezetben a túlélési idő rendkívül rövid, és a keresés jellemzően már nem mentési, hanem felkutatási jellegű.

Emberi terhelés a felszín alatt – a víz alatti kutatás pszichés ára

A mentőegységek munkájának egyik legnagyobb terhe nem a technikai kihívásokból fakad, hanem a folyamatos pszichés megterhelésből. A búvárok pontosan tudják, milyen kimenetelű ügyekben dolgoznak, mégis kötelességük a teljes körű átvizsgálás. A víz alatti csend, a hideg és a korlátozott érzékelés hosszú távon komoly mentális terhelést jelent számukra.

Az Egressy Mátyás ügy kapcsán megszólaló szakemberek hangsúlyozták: minden egyes merülésnél ugyanazzal a fegyelemmel és alapossággal járnak el, függetlenül attól, mennyi idő telt el az eltűnés óta.

A munka láthatatlan része – így terheli a mentőegységeket a Dunában zajló keresés

A közvélemény gyakran csak a felszíni képeket látja: hajókat, búvárokat, lezárt partszakaszokat. A valódi munka azonban a víz alatt zajlik, szinte teljes sötétségben, centiről centire haladva.

A mentőegység beszámolója világossá teszi: a Duna nem enged hibát. A keresések lassúak, fizikailag és lelkileg is megterhelők, és minden egyes siker mögött rengeteg láthatatlan munka áll.

A hatóságok hangsúlyozzák, hogy a rendőrség és a mentőegységek a vizsgálat lezárásáig folytatják az eljárást, és minden rendelkezésre álló eszközt bevetnek az eltűnt fiatalember felkutatása céljából.

A videóban körülbelül a 3. perctől az 5–6. percig hallhatók a búvárok részletes beszámolói, amelyek a Dunában zajló kutatás technikai nehézségeiről, a szinte nulla látótávolságról, a szonárhasználatról és a túlélési esélyek szakmai megítéléséről szólnak:

Forrás: Youtube videó