Vádak kereszttüzében, így lett Egressy Mátyás neve a fájdalom szinonimája, forronganak a magyarok

Komoly társadalmi megmozdulást váltott ki a gimnazista eltűnése az egész országból. Akkor mindenki egyként kereste, most pedig rengetegen értekeznek arról, hogy merre is tart a társadalmunk.

Nem segítettek neki?

Nagyon kevés hivatalos információ látott napvilágot Egressy Mátyás eltűnésével kapcsolatban. Ami biztos, hogy a fiatal az Ötkert nevű belvárosi szórakozóhelyen bulizott, majd onnan a nyakába vette a várost és több helyszínen is megfordult. A szemtanúk beszámolója szerint zavartan viselkedett, de senki sem segített neki. Az Ötkert arról írt közleményében, hogy nem láttak rajta semmi furcsát, ami indokolta volna, hogy segítségre van szüksége, ahogy az éjszakai busz vezetője is arról számolt be, hogy nem tűnt elveszettnek. Most viszont mindenkit ő keresi, bízva abban, hogy élve előkerül. Annak ellenére, hogy családja és az MTK egy közös közleményben tudatták, hogy Mátyás lehet az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról. 

Csak a kérdések

Az interneten létrejött egy keresőcsoport Egressy Mátyással kapcsolatban. Nagyon sokan érthetetlenül állnak a történtek előtt és a miértekre keresik a választ. Szily Nóra például arról vallott, hogy a fiatal eltűnése óta máshogy beszél a gyermekeivel, más édesanyákból pedig a korábbi traumáik törtek fel. Akadnak olyan vallomások is szép számmal, ahol arról beszélnek érintettek, hogy az italukba kevertek valamilyen kábítószert. 

Búcsúznak tőle

Irodalom tanára, barátai és rengeteg ismeretlen is elbúcsúzott tőle az elmúlt napokban, ők már valószínűleg nem hisznek abban, hogy élve előkerül. Közeli ismerősei megrendítő szavakkal emlékeznek róla, de a fiatal számára ismeretlenek is szívszorító sorokat intéztek hozzá. Már a Lánchídra is kikerült egy vers és egy mécses, ahol emléket állítanak Mátyásnak. 

Ismeretlenül is

Nagyon komoly társadalomkritikát fogalmazott meg egy Facebook felhasználó, aki verse alá azt írta, hogy ő még mindig reménykedik abban, hogy Egressy Mátyás él. A fiatal nő soraiban azzal a problémával foglalkozik, hogy miért nem törődnek egymással az emberek, miért nem hangzott el az a kérdés január 17-én, hogy "Segíthetek?". Szerintem a társadalomból eltűnt az emberség, a szívek sötétek, de a telefonok világítanak. A teljes vers szövege:

"Eltűnt egy név az utcák zajában,
egy arc a tömeg szürke falában.
Mátyás volt ember, nem hír, nem szám,
de a világ túl gyors volt, nem figyelt rá talán.

Rohant mindenki, fej lehajtva,
ujjak csúsztak a hideg kijelzőn vakra.
Szólt volna? Elesett? Nézett valaki?
Vagy csak mentek tovább, mert „nem az én dolgom”  ennyi.

Romlott lett a világ, felelőtlen és üres,
szemünk nyitva, mégis mindenki süket.
Telefonok világítanak, de a szív sötét,
egy ember eltűnik, és senki nem kérdez miért.
Gyűlölök itt élni mert lehetett volna másképp,
egy megállás, egy kérdés: „Segíthetek?” elég.

Talán még élne, talán most nevetne,
ha a világ nem fut el mellette csendben, némán, félve.
Mátyás neve most vád és fájdalom,
egy tükör, amit nem akar látni a kor.
Mert nem ő tűnt el igazán azon a napon,
hanem belőlünk valami: az emberség, a figyelem, a gond."

A verset itt is el lehet olvasni.