Iszonyatos botrány a Szegedi Dómban? A Vatikán is elhűl attól, amit Szűz Mária visel a falon

Első pillantásra sokkolónak tűnik, amit a Szegedi Dóm szentélye felett láthat az ember. A mozaikon Szűz Mária alakja jelenik meg – de nem mezítláb, nem klasszikus bibliai saruban, hanem egy meglepően ismerős lábbeliben. A látvány már önmagában megér egy misét, sokakat megnevettet.

A közösségi oldalakon újra és újra felmerül a kérdés: hogyan kerülhetett egy templomi ábrázolásra egy ilyen hétköznapi tárgy? Egyes kommentelők szerint a jelenet még a Vatikán falain belül is felhúzott szemöldököket eredményezne – legalábbis szerintük.

Mit visel valójában Szűz Mária? – egy apró részlet, amely messze túlmutat az első pillantáson

A válasz egyszerre prózai és mélyen szegedi. A mozaikon látható lábbeli nem más, mint a híres szegedi ereklye. Ez a viselet hosszú időn át a Tisza-parti város mindennapjainak része volt: lányok, asszonyok, menyecskék hordták ünnepen és hétköznapokon egyaránt.

A helyiek szemében ezért nincs ebben semmi meghökkentő. Számukra a szegedi Dóm templom falán látott Szűz Mária nem botrányos, hanem ismerős és közeli. Egy olyan ábrázolás, amelyben Szűz Mária nem elvont, távoli ikonként jelenik meg, hanem a város kulturális hagyományaihoz kapcsolódva, azok jelképeivel együtt.

Hagyomány, nem provokáció – amikor a város múltja belép a szent térbe

A szegedi tárgy története messzire nyúlik vissza. A török hódoltság idején terjedt el, majd az 1879-es nagy árvíz után vált igazán népszerűvé, amikor a kövezett utcák megváltoztatták a városi közlekedést. A szegedi nők ekkor már bátran viselhették a kopogós sarkú lábbelit.

A mozaik alkotói tudatosan nyúltak ehhez a motívumhoz. A cél nem meghökkentés volt, hanem az, hogy a keresztény hagyomány egyik legnagyobb tiszteletben álló személye a város hagyományain keresztül jelenítsék meg. Az ábrázoláson ugyan díszítőelem látható a mozaikon, de ha más felől közelítjük meg értelmezését, egészen megdöbbentő részletre lehetünk figyelmesek: arra emlékeztet, hogy a hit mindig konkrét közegben él tovább, és Szűz Mária tisztelete itt a város saját hagyományain keresztül válik igazán érthetővé és közelinek érzékelhetővé.

Botrány vagy félreértés? – miért kavar még ma is indulatokat a szegedi dóm egyik mozaikrészlete

Az interneten terjedő „szeged-botrany” inkább a felszínes értelmezésekből fakad. Aki nem ismeri a szegedi papucs történetét, annak valóban furcsa lehet a látvány. Aki viszont ismeri, az pontosan érti: itt nem tiszteletlenségről, hanem hagyományról van szó.

Egy apró részlet, amely egyszerre vall a helyi kézművességről, a női viselet történetéről és arról, hogyan él tovább egy közösség emlékezete a szakrális mozaikon túl is.

A lábbeli mögötti üzenet: a Mars tértől a dóm faláig vezető szegedi hagyomány

Egy szegedi papucs elkészítése ma is türelmet és kézügyességet kíván: nagyjából tizenhat óra aprólékos munka sűrűsödik egyetlen párba. Ez éles ellentétben áll a szocializmus időszakával, amikor a papucs is a tömegtermelés útjára lépett, a bársonyt kord váltotta fel, a bőr és a fa helyére pedig gumitalp került.

A Mars téri piacon a nyolcvanas években sokan ilyen, leegyszerűsített változattal tértek haza, olcsón és gyorsan. Ma viszont egészen más jelentése van egy szegedi papucsnak: 35–40 ezer forintért kézzel, méretre készített darab kerül a vevőhöz, amely egyszerre emlékeztet a szögedi hagyományra és a kortárs ízlésére. 

És bár a címek botrányt kiáltanak, a falon látható papucs inkább mosolyt csal elő – különösen azokból, akik tudják: Szegeden még a szentek is szegediek egy kicsit.

Forrás: Kronika