Döbbenetes szerkezet bukkant fel a Balatonnál, el fogja csúfítani a magyar tenger környékét

Nehéz idők járnak a Balatonra. A magyar tenger sorra kapja a támadásokat hol az egyik, hol a másik oldaltól. A legendás közép-európai nyaralóhelyszín az elmúlt száz év során lett igazán népszerű a strandolók körében. Évszázadokkal ezelőtt csupán csak egy mocsaras, vadvilágos szúnyogtanya volt. A reformkor idején aztán a tehetős urak számára megindult a hajózás a Balatonon, számos legenda szól is mindenféle vízbe hullott kincsekről, díszágyúkról. Talán még Mátyás királynak is rejtezik kincse a hullámok alatt, az iszapba ragadva. Sőt, még világháborús repülőroncsok is feküdhetnek benne háborítatlanul, bár többet már előtaláltak az elmúlt évtizedek során. 

Azonban manapság inkább a vízpart melletti dolgok szokták felkorbácsolni a közérdeklődést, az emberek lelkivilágát. Az idei évet sem úsztuk meg kegyetlen szúnyoginvázió nélkül a Balaton partján. És természetesen az is örökös témát, és bosszankodni valót szolgáltat, hogy mennyire drága is egy nyaralás a hazai "tengerparton". Egekben a fagyi és a lángos ára, a vendéglátósok és alkalmazottjaik türelmetlenek, modortalanok mindemellett. 

És az olyan külső, megfoghatatlan tényezőkről nem is beszélve, mint a forró, de szélsőségesen változó időjárás.

A hétvégére elromló hazai klíma megannyi nyaralást vágott tönkre. Persze mindezek ellenére a Balatonra leruccanók többsége bizony örök élményekkel tér haza, függetlenül attól, hogy éppen a déli vagy az északi parton élvezte a nyarat. A tó környéke egyébként is rengeteg felfedezni valót tartogat, csak egy kevés utánajárásra van szükség. És itt nem a fényűző villákra, kastélyokra vagy óriási jachtokra gondolunk. Néhol egy-egy építészeti csodába is belefuthatunk, ami nem feltétlenül egy pénzes oligarcha kénye-kedve szerint csúfítja el a tájat. 

A minap került fel az internetre egy érdekes projekt. Házat nyomtatnak a Balaton partjához közel. A déli oldalon egy különleges, többméteres szerkezet hányja magából egy majdani ház falait. Centiről centire készítik az épületet alkotói, akik egyébként szintén most tanulják a szakma csínját. Az a felvételeken kivehetetlen, de elmondásuk szerint egy 50 négyzetméteres házat húznak fel. Az alapanyagok helyben kitermeltek, és vályogot készítenek belőle. Ami a klasszikus parasztházak, majd a falusi kádár-kockák hírhedt alapanyaga lett. A megfelelő vázra készített ház természetesen nem a régi rendszer vályogából, hanem sokkal szakszerűbb minőségben készül el, lassan szárítva, napról napra haladva. 

A balatoni vályog jurta (mert valóban úgy fest egyelőre, mint valami régi ősmagyar jurta vagy sátor, állítólag fele annyi pénzből készül el, mint egy hagyományos építési anyagokkal és technológiával készülő új otthon.

Persze a tervezők és az építők nem bízzák a véletlenre a dolgot, és a nyomtatás során nem csak a vályogot használják, hanem kevernek hozzá római betont is. Elmondásuk szerint ezt már 2000 évvel ezelőtt is alkalmazták az ókorban. Mindenkinek az ízlésére bízzuk, hogy mennyire találja vonzónak egy ilyen épületben a lakhatását vagy nyaralását. 

Mi az a római beton? A római beton (opus caementicium) az ókori rómaiak által használt cementkötésű építőanyag volt, amelynek kulcsfontosságú összetevői a vízből és oltatlan mészből (kalcium-hidroxid) álló keverék, vulkáni hamu (puccolán) és nagyobb kövek voltak. Ez a rendkívül tartós és nagy teherbírású anyag lehetővé tette a monumentális építmények, például a Pantheon és a Colosseum gyors, hatékony és időtálló kivitelezését.

Az építkezés folyamata egyébként hihetetlenül látványos: