Borsodi szellemházba léptek be, meghűlt a vér az ereikben attól, amit ott találtak

Az urbexezésnek több formáját is ismerjük, teljesen más érzelmeket vált ki, amikor egy régi honvédségi épületet, vagy egy egy elhagyatott hotelt fedeznek fel, mint mikor egy házat látogatnak meg, ahol már évek, évtizedek óta nem él senki.

Ilyenekről is látni urbexes videókat és fotókat, a kommentelők pedig gyakran sóhajtanak fel, látván egy élet munkáját, a fotókat, bútorokat, használati tárgyakat. Az elszáradt virágok, a kredencen hagyott szemüveg, az utoljára letámasztott bot mind-mind arról árulkodik, hogy aki elhagyta azt a házat, már sosem tér vissza oda.

Nem árulják el, melyik településen áll a ház

A Spiral urbex által közzétett fotókon egy Borsod vármegyében található kis házikó látható. Ha elmennénk előtte autóval, talán nem is gondolnánk, hogy már régóta nem lakják, jobban megnézve azonban világossá válik. Az urbexesek belülről is megmutatták, mit rejt a ház, de természetesen semmit nem vittek el, és azt sem árulták el, hogy pontosan melyik településen található, hiszen a fosztogatók is előszeretettel nézik ezeket a posztokat, és viszik el, ami mozdítható.

Kívülről nézve viszonylagos rend van, kis ráfordítással költözhetővé lehetne varázsolni a házikót, ugyanakkor a repedések túl sok jót nem jelentenek, a vályogház süllyed, ezzel mindenképp foglalkozni kell, mielőtt nagyobb lesz a baj.

Odabenn megállt az idő

Viszonylagos tisztaság van, az emlékeket elvitték, de a bútorzat egy része még mindig ott van. Stabil, még fából készült bútorok, a szekrények és az ágyrács mellett hordozható cserépkályha, egy varrógép, valamint egy szintén régi és strapabíró konyhaszekrény is a házban maradt.

Talán egyszer még újra megtelik élettel az elhagyatott házikó, a régi bútorok pedig új gazdára találnak. Addig is, a képeket nézve érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire mulandóak a házaink, az értékeink, a tárgyaink, melyekért annyit dolgozunk. És hogy ezek közül semmit nem vihetünk magunkkal.