Kellemetlen helyzetbe hozza vásárlóit egyre több hazai bolt, már nem tud hol vásárolni a magyar

Régóta beszédtéma a világ sok országában (köztük Magyarországon is), hogy mi a jobb az átlag polgárnak? Az, hogyha a nehezen megkeresett pénzét készpénz formájában, otthon tárolja, vagy ha egy bank óvó kezeire bízza és a vásárlásait kártyás fizetés formájában bonyolítja le? Azt hinnénk, hogy ez az egész egyéni preferencia: kinek mi a kényelmesebb, hogyan praktikus. Persze annak, hogy bankszámlával és bankkártyával rendelkezünk, van némi költsége, amelyet minden pénzintézet maga válogat meg, cserébe egy rakás kellemetlenséget megspórolunk a mindennapok során.

Sok hazai bolt azonban nem így gondolja és hiába van a kezedben az összes pénzedet tartalmazó bankkártya, mégsem látnak szívesen a vásárlók sorában.

Egyre több hazai boltban jelenik meg olyan tájékoztató felirat, hogy amennyiben lehetőségünk nyílik rá, akkor mellőzzük a kártyás fizetést. Rögtön meg is magyarázzák miért: tőlük minden ilyen fizetés után tranzakciós díjat von le a bank, ez pedig éves szinten akár több millió forintos plusz költség is lehet. A problémát több helyen is felvetették: a cég kérése jogos? Előtte érdemes megvizsgálni, hogy milyen módokon próbálnak meg készpénzt kicsikarni a vásárlóból. Egy időben divat volt az, hogy bizonyos összeghatár alatt nem lehet kártyával fizetni, mivel ez veszteséges a boltnak, ez azonban már egyre kevesebb helyen dívik.

Megéri nekünk  a bankkártyahasználat? Milyen díjak merülnek fel?

Az sem ritka, hogy kedvezményt adnak a készpénzes fizetésre a bankkártyással szemben.

Sokaknak már ez is felháborítónak hat, hiszen miért különböztetnek meg két vásárlót pusztán a fizetési mód alapján, miért részesül egyik előnyben, mikor mind a ketten ugyanazt a terméket vásárolják meg, egyazon időben, ugyanolyan módon, csak más eszközzel?

Most viszont újabb módszerrel támadnak a boltok: a bankkártyás fizetésre vonatkozó kérlelő feliratok egyre hosszabbak lesznek, egyre kifejtőbbek és egyre nagyobb lelkiismeretfurdalást ébresztenek az emberben. Egyre több közösségi média felületen tapasztalható ez a fajta felháborodás, de ez már begyűrűzött a kiszolgálásba is: méregetően, lefigymálóan néznek rád, ha jelzed a kártyás fizetési szándékodat, és hiába hagysz te ott pénzt, mégis éreztetik, hogy a jelenléted nem kívánatos, hiszen nem tartottad be az általuk kért "játékszabályokat". Ami nem pusztán a tranzakciós díj miatt van. Bizonyos helyeken ilyen formán nem lehet borravalót adni, de az sem kellemesebb, ha elénk tolják a kijelzőt, ahol látványosan ki kell választani a nekünk (nekik) tetsző opciót és szintén nem előnyös, ha azt a nullán hagyjuk. Összességében egyre több helyen teremtenek kellemetlen légkört a vásárláshoz, amikor is kétszer át kell gondolni, hogy használd-e a saját, megkeresett pénzedet, hogy meg merj-e venni valamit, amire egyébként szükséged van és a fedezete is a rendelkezésedre áll.

Az érmének szerencsére két oldala van: létezik olyan vállalkozó, aki kifejezetten ezt a fajta fizetési módot preferálja: egyrészt sokkal kevesebb dolga van az alkalmazottaknak egy terminállal, másrészt a tulajdonos is sokkal könnyebben és alaposabban nyomon tudja követni, hogy mennyi pénz érkezett be és mennyi pénz áramlott ki a vállalkozásából.

A kormány eközben azon dolgozik, hogy megőrizze a készpénzes fizetést, így kérdéses, hogy mi várható majd a boltokban és a vendéglátóipari egységekben?