Durván megváltozott egy magyar szó jelentése, kegyetlen sértésből lett kedves szavacska

Nagyon sokszor lehet olvasni arról, hogy bizony szavaknak megváltozott a jelentésük idővel. Erre rengeteg példa van, és vannak közöttük rendkívüliek is, amikor egy-egy nagyobb sértés kedves szóvá szelídül vagy éppen fordítva. Az évszázadok alatt változnak meg ezek a jelentések, és nagyon is meglepő, hogy egykor mit jelenthettek.

Az világhíres, hogy a magyar nagyon színesen fejez ki magát, ha káromkodásról van szó, ám régebben még színesebb volt a szókészletünk.

A régi szavaknak azonban csak töredéke maradt fent, mivel írásban ezek közül nem rögzítettek sokat. Csak nagyon ritkán kerültek be szitkozódások írott szövegekbe. A szavak kimondását is büntették még évszázadokkal ezelőtt, így nem is csoda tehát, hogy nem maradt fent sok ezek közül.

Vannak olyan szavak, amelyekről ma már nehéz elhinni, hogy korábban mit is jelentettek, pedig az eredetük egyértelmű, ám idővel mégis megtörténik a váltás. Korábban arról is írtunk már nektek, hogy mi az első, írásban fennmaradt magyar káromkodás, hát még manapság is kiguvadnak a szemeink, ha meglátjuk. Ebben a cikkben el is olvashatjátok.

De mégis melyik az a szó, amely sértésből lett inkább kedves magyar szó?

Ez a huncut szó, amely pajkos, csintalan, hamiskás jelentésben él a mai magyar nyelvben, de nem úgy régen. Sok száz évvel ezelőtt azt jelentette, hogy gazember, csirkefogó, csaló. Német eredetű szó (hundsfutt), amely két szóból lett összetéve. Csupán a 19. században változik meg a jelentése, a játékos hangzása, hangalakja miatt kezdték egyre inkább pozitív értelemben használni ezt a szót.

(Forrás: Múlt-Kor, Magyar etimológiai szótár)