Satufék a traffipax előtt: kiderült, mikor van már késő és mikor úszhatjuk meg a gigabírságot!

Nem mindegy, mit látunk: a fix kamerák titka

Sok autós él abban a tévhitben, hogy ha meglát egy kamerát, az már rögzítette is a tempóját. A Blikk cikkéből azonban kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így. Az Európában és hazánkban is használt fix telepítésű rendszerek – mint amilyenek az autópályák felett is látható VÉDA-kapuk VidarSpeed kamerái – egy jól meghatározott, viszonylag rövid mérési zónában dolgoznak.

Ezek a fix kamerák jellemzően a tartókonzoltól számított 20–30 méteres szakaszon képesek pontosan bemérni a járműveket. Vagyis, ha a sofőr már 300-400 méterről kiszúrja a kaput, az önmagában még nem jelenti azt, hogy le is mérték.

Satufék az utolsó pillanatban: tényleg megment?

Bár a fix kamerák közelről mérnek, ez nem ad okot arra, hogy az utolsó pillanatban álljunk a fékre. Ha ugyanis a jármű még mindig a megengedettnél nagyobb sebességgel esik be a 20-30 méteres mérési zónába, a bírság garantált – függetlenül attól, hogy a vezető már másodpercek óta lassít. Ráadásul egy váratlan, nagy erejű fékezés hatalmas balesetveszélyt hordoz magában, különösen a sűrű autópályás forgalomban.

A legtrükkösebb ellenfelek: a traffiboxok

A leginkább becsapós eszközök az utak mentén elhelyezett traffiboxok. Ezekről sosem lehet biztosan tudni, hogy éppen lakik-e bennük kamera, hiszen a rendőrség folyamatosan cserélgeti a bennük lévő műszereket.

Ha viszont aktív, akkor egy lézeres ARH CAM-S1 típusú berendezés dolgozik benne. Ez a technika már jóval komolyabb játéktérrel rendelkezik: 25 és 600 méter közötti távolságban képes sebességet mérni, a rendszámot pedig nappal 150, éjjel 100 méterről is hibátlanul leolvassa. A 30-szoros optikai zoom elől nincs menekvés, bár a rendőrség jellemzően 50 és 150 méter közötti mérési távolságra állítja be őket.

Amikor esélyünk sincs: a lézeres mérések

A fix rendszerekkel ellentétben a mobil, rendőrség által használt sebességmérők – például a háromlábú állványos vagy rendőrautóból működtetett TC-108-as és FámaLézer típusok – igazi mesterlövészek. Ezek a berendezések már 3-5 métertől egészen 1000 métert (!) meghaladó távolságig képesek bemérni az autósokat, ráadásul akár menet közben is. Mire a sofőr egyáltalán észleli a rendőrautót, nagy eséllyel már rég rögzítették a sebességét.

Gyakori tévhit, hogy a sebességkorlátozó tábla és a kamera között kötelezően tartandó távolságnak kell lennie, ám erre nincs egységes szabály. A KRESZ csupán a sebességmérésre figyelmeztető (Traffic Control) táblák elhelyezését szabályozza: ezeket a fix készülékektől 40–70 méterre kell kihelyezni.

Aki pedig abban bízik, hogy a sötét vagy a köd majd megmenti a csekktől, annak csalódnia kell: a modern eszközök működését a rossz látási viszonyok szinte egyáltalán nem akadályozzák, ráadásul a VÉDA a gyorshajtás mellett a piros lámpán való áthaladást és a biztonsági öv hiányát is figyeli.

Az egyetlen biztos módszer

Ahogy arra a Blikk is rámutat, a különféle traffipaxok és lézerek eltérő távolságokból és módszerekkel vadásznak a szabálytalankodókra. Bár a technika sokrétű, a hatóságok célja a balesetek megelőzése, a védekezésre pedig csak egyetlen, 100 százalékosan működő módszer létezik: minden körülmények között be kell tartani a sebességkorlátozásokat.

A Motor Studio Youtube-csatornája arról csinált videót, hogy vajon tényleg mérnek-e a traffiboxok, ezt itt tudod megnézni: