A kereskedésből kihozott autó szinte rögtön lerobbant, banális hibát követett el az autónepper, a vásárló fogta a fejét

Az előző szösszenetet ott fejeztem be, hogy nem nyílik a tankajtó; ezt ideiglenesen megoldottuk még a kereskedőnél, azóta a helyére ragasztottam a fémlemez rugót, amely a bowden meghúzása esetén az ajtó kicsapódásáért felelős. A telepről az első utam egy szélvédő javító műhelybe vezetett, ahol az autó árából a kereskedő maradék gátlásainak következtében saját maga által lealkudott 20000 ft-ot ott is hagytam a 2 kavicsnyom kijavítására. 

Ezen út során meglepődtem, hogy a bal első ablak mégiscsak működik, azonban az örömöm nem tartott sokáig, mivel kb. A 10. Km-nél már nem tudtam felhúzni. Megpróbáltam ugyan otthon megfejteni az összegubancolódott bowdent, de a naplemente közeledtével feladtam, és inkább 2db méretre vágott fadarabot ültettem az ajtóba, melyek azóta is megbízhatóan tartják fixen felhúzva. Ezt a problémát azóta is figyelmen kívül hagyom, mivel a hátsó ablakok szerencsére manuálisak, és elég nagyok ahhoz, hogy akár a mcdrive-ot is el tudjam intézni rajta keresztül a vezetőülésből. 

Itt meg kell jegyeznem, hogy a vezetőülés háttámla állító markolata hiányzik a helyéről (az anyósé megvan), oda vettem egy legolcsóbb 10-es villáskulcsot (japán autók nélkülözhetetlen tartozéka) melyet rápöttyintettem hegesztővel - így aztán biztosan nem hagyom el - ráadásul sokkal könnyebb és gyorsabb ezzel állítani, mint a gyárival, tehát könnyedén helyezhetem ülésem az ügyeletes kiszolgálóablakkal hátsó ablakon kersztüli üzletelésre alkalmas pozícióba.

A fényszórók és a gumik voltak gyalázatos állapotban, ezt az első próbahónap alatt mindenképpen javítanom kellett.

Utóbbi nem is a gyári méret, hanem annál eggyel kisebb, szerencsére korábbi autómról volt erre való téli gumi a pincében, így azt sürgősen fel is helyeztettem rá. 
A gumisnál volt lehetőségem a fékek közelebbi vizsgálatára: elől szinte új, hátul a fékdob kívülről lemezesen rohad, de nem fog be, úgyhogy ezt a részét egész jónak találtam.

A fényszórók beállítása lehetetlennek bizonyult: mindkettő nagyjából az ég felé világított, még az állíthatósági tartományuk legvégén is. 

A Jobb lámpa koppig tekerve kb. Elfogadható tartományba került (miután újra forrasztottam az izzó foglalatát, mert elégett). Bal oldalt akkora volt a lámpatest elhelyezkedésében a differencia a gyárihoz képest, hogy “szakszerű módon” nem találtam megoldást arra, hogy világítson is, de közben ne vakítson. Stratégiát kellett váltanom: volt nálam egy pár a legolcsóbb hőálló munkavédelmi kesztyűből viszonylag koszos, elhasznált állapotban, amit beáldoztam a közlekedésbiztonság oltárán oly módon, hogy betömködtem a lámpatest hátsó burkolata és a foncsor (parabolatükör) közé. Így bár az éjjeli látótávolságomhoz nem sokat tesz hozzá, de a láthatóság szempontjából rengeteget javult, hiszen nem pont a szemből jövők arcába világít, hanem nagyjából az autó elé középre az aszfaltra.

Így már akár egy normális műszaki vizsgán is átmenne, persze enélkül is levizsgáztatta a kereskedő a 10 éves téli gumiabroncsokon.

Egyik alkalommal a hátsó ülés hajtogatása - döntögetése közben sikerült letörnöm az ülőlap fogantyúját, így annak maradékát átfúrva kapott egy rézdrót hurkot összeforrasztva: masszívabb mint a gyári, idő kérdése, hogy a másik oldalon is aktuálissá váljon, mivel általában véve porladnak és törnek a műanyagok.
A középső kijelző kiszerelése közben is tapasztaltam ezt, ahol a panel mögötti takaró burkolat nagyjából attól szilánkosra tört, hogy ránéztem. Átforrasztás után működőképesen, bár esztétikailag némileg hiányosan helyeztem vissza a kijelzőt, amely az átlag fogyasztást is számolja.

Motorikusan nagyjából hibátlan: amit felfedeztem olajcsere közben, hogy az olajteknő tömítést érdemes cserélni, de afölött 1000 km alatt egyáltalán nem lett olajos. A gázbowdenre is ráférne egy kis olajozás, mert hideg reggeleken az indulást követő első kilométeren szeret leragadni a pedál.

Lerohadni mindössze egyszer sikerült egy hónap alatt nagyjából a tulajdonlás 3. hetében: 

Leállítást követően lekapcsolt a rádió is. Gyanús, mert eddig nem így működött. Visszatekertem a kulcsot, de semmi.
Na itt a vége a gyújtáskapcsolónak - gondoltam. Mielőtt elkezdtem volna szétszedni a kormány burkolatát, eszembe jutott, hogy ránézhetnék a biztosítéktáblára, mert ma már jártam arrafelé légszűrő csere közben, hátha elmozdult valami.

Szórakoztam egy kicsit a motortérben a biztosíték táblával, melynek következményeként hol volt gyújtás, hol nem volt, de indulni semmi szín alatt nem volt hajlandó fél órányi bíbelődés (összes biztosíték egyenként kiszed, megvizsgál, visszarak) után tűnt fel, hogy elég ferdén áll az akkumulátoron a pozitív saru.
Jesszusom! - kaptam a fejemhez 

Kereskedő mi? Új akksi mi? Friss műszaki - hát persze. Máshoz sem értenek.

Műszakit bármilyen lerobbant járgányra pattintanak, de arra már nem telik, hogy az új akkumulátorhoz egy megfelelő méretű sarut tegyen fel, vagy legalább hézagolja egy darab fémmel, úgyhogy én megtettem a parkolóban egy 10-15cm es darab 1.5mm2-es rézdróttal a negatív oldalon is, ráadásul itt a saru egyik fele meg is volt repedve, ezért kénytelen voltam fejjel lefelé visszacsavarozni a stabilabb tartás érdekében. 

Persze kívánom minden olvasómnak, hogy ez legyen a legkomolyabb problémájuk bármilyen járgánnyal, de mégis durva belegondolni, hogy egy hivatalos kereskedésből vásárolt autón ilyen banális hibákat kövessen el a nepper egy egyszerű akkumulátor cserénél.  Az rendben van, hogy én használom különböző villamosipari szerelésekhez történő kiszállásra ezt a járgányt, tehát van nálam szerszám, drót, stb. De képzeljünk el ebben a szituációban egy hétköznapi családanyát vagy egy nyakkendős gyakornokot aki munkába indulna.

A kellemetlenségek ellenére eddig üzembiztosnak bizonyult az igásló, így az autóvásárlás tulajdonképpen sikeresnek mondhatom.